63650. lajstromszámú szabadalom • Kapaszkodókészülék

2 — alatt állandóan rézsútosan kissé fölfelé irányuló helyzetben tartott (20) kapaszkodókarból, mely az (1) pályát (21) nyílásával átöleli oly módon, hogy az (1) pályához a (22) és (22') fölfekvósi pontokon odaszorul akként, hogy most már a kapaszkodókat' a (16), ill. a (17) függesztőjénél fogva a pályán csakis fölfelé csúsztatható és nehogy ezen fölcsúsztatás következtében a (16), illetve (17) függesztöre gyakorolt fölfelé irányuló hirtelen lökés a kapaszkodókart kifordított helyzetbe hozhassa, ami ellenkező irányú fékezést okozna: ezt elkerülendő forgási akadályt létesítünk a függesztő és kapaszkodókar között, mely ez utóbbit csak legföljebb a vízszintes irányig engedi a (18) tengely körül elfordulni. A fölszállás úgy történik, hogy a lépcsőt használó egyén egyik lábával a (8), másik lábával a (9) lépcsőfokra helyezkedve saját testsúlyával fölváltva, hol az egyik, hol a másik lábával nehezedik, minek következtében az egyes szabadon hagyott lépcsőfokok ugyancsak fölváltva automatikusan emelkednek. A leszállás végett a kapaszkodófék szorításának kiiktathatónak kell lennie. Ezen kiiktatást a (20) kapaszkodókarnak vízszintessé állításával érjük el, amidőn a (22) és (22') fölfekvési pontok a pályától eltávolodván, a (21) fékezőnyílás szabadon vezethető (1) akár föl, akár le. A kapaszkodókar vízszintessé állítása céljából a (16), ill. (17) függesztő alsó végét a pályától eltávolítólag mozgatjuk, amikor egy megfelelő forgásakadály folytán a (20) karnak (25) ellensúlyos vége megemeltetik és ezáltal ez utóbbi a (21) nyílás körül a vízszintesig terjedő fordulatra kényszerül. Ezen mozdulat végrehajtása céljából a (16), ill. (17) függesztők középen (23) csuklókkal két-két részre töretnek úgy, hogy csakis a pályától eltávolítólag mozgathatók és a függesztőket a (24) rúgók állandóan egyenessé feszítve tartják. A (16) és (17) függesztőknek alsó része egy-egy szögemeltyűt képez, melynek szabad végei a (12 és 13) töréspontokkal csuklós összeköttetésben álló (14) és (15) billentőkarok. Ez utóbbihoz csatlakozik az 5. ábrán látható csuklós rudakból alkotott hatszögű mozgatószerkezet, ahol a (34) és (35) forgáspontok egy olyan (36) zsinór két végéhez erősíttetnek, melynek segélyével a kapaszkodófékek egyidejűleg kikapcsolhatók és az egész készülék le- vagy fölcsúsztatható. Önként értendő, hogy itt két parallel pályáról és tehát mindig négy-négy azonos elemről van szó, melyek analóg mozgást végeznek, csupán csak a (14) és (15) billentőkarok s tartozékaik fölöslegesek a túloldalon, mivel ezeknek mozdulatait a (12) és (13) tengelyek közvetítik a túloldalra is. Egyébként az egynemű mozgást teljesítő elemek a másik pályához tartozó megfelelő elemekkel szilárd összefüggésben vannak. Egy, a magasban megerősített csigán keresztülfutó kötél vagy lánc közvetítésével ellensúlyt létesíthetünk, mely a lépcsőszerkezetnek valamely közömbös pontját, jelen esetben (3') tengelyt és ezáltal az egész szerkezetet ellensúlyozza, illetve a felszálló személyre nézve súlytalanná teszi. Ugyanezen csigát fölszerelhetjük egy tetszőleges ismert szerkezetű önműködő sebességszabályozóval, mely egyrészt a leszállás sebességét egy bizonyos határon túl nem engedi fokozni, másrészt ezen határon belül a könynyed mozgást még sem akadályozza. A leszállást a (14), ill. (15) billentőkarok nélkül úgy is intézhetjük, hogy a kapaszkodókarokat (22') pontjaiknál, a pályákra fűzött gyűrűs vonórudak gyűrűivel lenyomva, nyitjuk. A leszállás történhetik lépésenkint is úgy, hogy a megfelelő emeltyűszerkezet útján az egyes lépcsőfokok kapaszkodófékjei fölváltva (páronkint) nyittatnak automatikusan a taposó ember ezen lábmozgásától, ezen fékek nyitásának bármelyik módja szerint. Ekkor egy mérlegszerű hintázóberendezéssel gondoskodunk arról, hogy egyidejűleg csakis az egyik lépcsőfok kapaszkodófékjei nyitódhassanak, valamint arról is, hogy a lépegetve fölszállásra képesített lépcsőszerkezetet egy váltókar megfordítása útján ugyancsak lépegetve leszállásra képesítsük és viszont. A leszállás működésének bizto-