63601. lajstromszámú szabadalom • Váltóeke
lajnak a gerendely alatt való összetörten dását megakadályozzuk, mert a gerendely már az eketesttől kezdve rézsútosan emelkedik. A eketest partoldala vagyis függőleges vezető oldala is sima fölületet képez kiemelkedések nélkül, melyek az eketestnek a talajba való behatolását gátolnák vagy föld és más efféle rátapadását elősegítenék. Az eketestmagasság továbbá jobban kihasználható úgy, hogy ily váltóekék jövőre mélyen szántó ekék gyanánt is alkalmazhatók. Ha az eddig ismert váltóekéknél a gerendely mély, szimmetrikus fekvése nem akadályozná, mindkét említett szerkezetnél az eketest egész magasságának fele helyett % részét lehetne kihasználni. A lendíthető eketest alkalmazásánál azonban a gerendelynek az eketesthez képest elfoglalt rézsútos helyzete folytán, amennyiben gyakorlati szempontból egyáltalában lehetséges, az egész magasságnak körülbelül %-áig terjedő része használható ki. Ezenkívül a gerendely rézsútos fekvése az eketaliga számára elég nagy kerekek alkalmazását teszi lehetővé, ami az eke haladását a szántóföldön megkönnyíti. A mellékelt rajzokon a találmány tárgyának több foganatosítási alakja van fölíüntetve és pedig az 1. és 2. ábrán egyetlenegy, illetőleg két küjlön eketesttel ellátott váltóeküe oldatnézete a gerendely rögzítő berendezése nélkül, a 3. és 4. ábrán ,a gerendely rögzítő berendezésének oldal-, illetőleg fölülnézete nagyobb léptékben, az 5. ábrán a 3. ábra A—B vonala szerint Vett metszet, a 6. és 8. ábrákon a találmány tárgyának további két foganatosítási alakja oldalnézetben, a 7. ábrán a 6. ábrán látható eketest íorj gástengelyén át nagyobb léptékben vett metszet. Az 1—5. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a (g) eketestek, illetőleg az (s) melldarab által egy darabbá egyesített két-két (h) eketest a vízszintes (a) csap körül az (i) gerendelyhez képest függőleges síkban lendíthetően vannak elrendezve. Az (i) gerendely hátsó vége a vele az (r) csap körül forgathatóan összekötött (n) ekeszarvakat hordja, melyeket az (f) akasztókilincs a mindenkori munkahelyzetben rögzít, a gerendely mellső vége pedig az (o) taligára* támaszkodik, melyről a vonóerőt a (p) láncok a gerendelyre és egyúttal az eketestekre viszik át. Hogy a gerendelynek az eketesthez képest munkahelyzetben elfoglalt rézsútos fekvését biztosítsuk és az eketestnek oldalra való elhajlását megakadályozzuk, ezen részeken alkalmas szerkezetű lökethatároló berendezések vannak alkalmazva. Ezen célból pl. az (i) gerendelyen bütyök vagy kengyel alakjában kiképezett (e) ütközők vannak megerősítve, melyek a belső (b) ütköződarabbal működnek közre; a (b) ütköződarab az (s) melldarabon a (c) tengely körül forgathatóan van ágyazva és az oldalra kinyúló (d) fogantyú segítségével kilendítés által a külső (e) ütközőkből kikapcsolható. A (b) ütköződarab az (i) gerendely két szélső helyzete számára Svaló belső ütközőketi előnyösen úgy egyesíti, hogy az ütköződarab T-alakúan van kiképezve és forgástengelyéhez szimmetrikusan elrendezett két (b', b") ütközőfölülettel van ellátva, melyekhez a külső (e) ütköződaraboknak megfelelően lerézselt végei támaszkodnak. A 3. ábra szerint pl. a külső (e) ütköződarab a (b) fölülethez támaszkodik. Ha az (i) gerendelyt az eke váltásánál az eredményvonal által jelzett II—II helyzetbe akarjuk beállítani, a belső (b) ütköződarabot a (d) fogantyúra gyakorolt nyomás által a külső ütköződarabból kikapcsoljuk. Ezután a gerendelyt a másik rézsútos helyzetbe fektetjük és a külső (e) ütköződarabnak a másik (b) ütközőfölülethez való támasztása által rögzítjük. A külső (e) ütközők a belső ütközőkbe kapaszkodó toldatokkal lehetnek ellátva, melyek az eketest oldalelhajlását akadályozzák meg.
