63601. lajstromszámú szabadalom • Váltóeke
'Ári. és 2. ábrán az eketestmagasság tökéletesebb kihasználása Világosan látható; az eketestek I—I szimmetriavonala á gerendelynek az eddig ismert váltóekéknél munka közben elfoglalt helyzetét jelzi, a találmány tárgyát képező elrendezést ellenben az (i) gerendelynek az (a) csuklótól rézsútosan emelkedő helyzetei jellemzi. Ha pl. a régi ekéknél 20 cm. mélyre akarunk szántani, az eketestnek a gerendelyhez képest elfoglalt kedvezőtlen helyzete miatt az eketestnek 40 cm. magasnak kell lennie. A leírt, lendíthető eketest magasságát azonban ugyanezen esetben csak körülbelül % X 40 = 27 cm-re kell méretezni. 40 cm. magas eketesttel ellátott váltóekével eddig csak éppen 20 cm. mélyre lehetett szántani, az új váltóekével azonban a szántás körülbelül 27 cm. mélyre, tehát Vz résszel mélyebbre lehetséges. Ha továbbá különálló kormányvasakkal ellátott váltóekékkel 35 cm. mélyre akarunk szántani, az eketest magasságának körülbelül 2, 35, 10, tehát 80 cm-nek kell lennie. A lendíthető eketest alkalmazásánál azonban ugyanezen föltétel mel-i lett csak körülbelül % 80, tehát 53 cm. magas eketest szükséges, mely sokkal kisebb, könnyebb és kényelmesebben kezelhető. A találmány továbbá szilárd gerendelyekkel ellátott ekéknél is alkalmazható. Erre vonatkozó foganatosítási alakok a 6—8. ábrákon láthatók. Ezeknél az (a) csap nem közvetlenül az (i) gerendelyen van megerősítve, hanem az (i) gerendelyre rátolt és körülötte forgathatóan ágyazott E-alakú (k) darabon (6. és 7. ábra), mely esetleg az (1) cső alakjában is kiképezhető (8. ábra). A (k), illetőleg (1) darabok végeiken befelé vannak karimázva és így az (i) gerendelyt csapágyszerűen veszik körül. Ezen darabokat helyzetükben állító gyűrűk rögzítik, melyek körül a fölsőt az (i) gerendelyen megerősített (m) önvezeték, az alsó (t) gyűrűt pedig az ekeszarv (n) alsó részének alkalmas kiképezése helyettesítheti. Az (i) gerendely hátsó vége a vele mereven összekötött (n) ekeszarvakat hordja; mellső vége pedig az (o) eketaligára támaszkodik. Az eketestnek a szükséges munkahelyzetbe való elállítása ugyanoly módon, mint az első foganatosítási alaknál, a (b\ b") ütközők, valamint az (f) akasztó kilincs útján eszközölhető. Az utóbbi foganatosítási alakok az elsőnél annyiban előnyösebbek, hogy azoknál nem csak a gerendelynek az eketaligán való ágyazása és beállítása egyszerűbb, hanem az eke könnyebben és biztosabban vezethető, mert az ekeszarvak a gerendellyel mereven köthetők össze, tehát az eketaligához képest szilárd helyzetben maradnak. Ezenkívül a forgócsuklpnak ily kiképezése esetén önvezeték alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltóeke, azáltal jellemezve, hogy az eketest az (i) gerendelyen a vízszintes forgástengelyű (a) csukló segítségével függőleges síkban kilendíthető, azon célból, hogy az eketest magasságát jobban lehessen kihasználni és ezáltal az eketest szerkezeti magasságát és súlyát csökkenteni, valamint a talajnak a gerendely alatt és az eketest partoldali fölületén való megszorúlását elkerülni lehessen. 2. Az 1. igényben védett váltóeke foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az eketestek számára alkalmazott (a1 ) forgócsukló nem közvetlenül magán az (i) gerendelyen, hanem a gerendelyre forgathatóan rátolt, £ alakú vagy cső alakú (k), illetőleg (1) darab útján van megerősítve. 3. Az 1. és 2. igényben védett váltóeke foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az eketest a gerendelyhez képest a munkahelyzetben alkalmas, egymásba kapaszkodó és ezáltal
