63497. lajstromszámú szabadalom • Szárnyas ablak helytálló vállfával és süllyeszthető fölső szárnnyal

a szárnynak kibillentésénél ellenben a (23) pecek akként fekszik be a (24) horogba, hogy ezen helyzetnél a szárnynak megemelése, vagyis a tartópeckeknek a (8) elágazásokból való kicsúsztatása lehetetlen. Ha tehát a fölső szárny ki van billentve és az alsó szárnyak is nyitva vannak, akkor nem történhetik meg, hogy a fölső szárny széllökések által a (8) elágazásokból kiemeltetve, önmagától alsó helyzetébe csapódjék le. A (24) horognak belső éle oly ívet képez, melynek középpontja az ablakszárnynak (x) forgáspontjában (1. ábra) fekszik úgy, hogy a (23) pecek a fölső szárnynak kibillentésénél a (24) horog belső élén vezetődik. Az alsó ablakszárnyon a (25) lemez van megerősítve, melynek fölső vége az oldalt kigörbített (26) horoggá (10. ábra) van kiképezve. Ez a horog az alsó szárny zárt helyzeténél szintén a (23) pecek fölé nyúlik és pedig akként, hogy a fölső szárnyat fölfelé egyanalán nem lehet eltolni, bármily helyzetben van is ekkor a fölső szárny. Ennek az elrendezésnek célja abban áll, hogy midőn az alsó szárnynak a rendes tolózárral való zárásánál a (27) retesz (12. ábra) a (27a) horoghoz ér, vagyis szorosan fölfelé tolódik, az ezáltal kifejtett nyomás a fölső szárnyat meg ne emelhesse. A 12—14. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a fölső szárnynak nyitására és zárására egy külön tolórudazat van elrendezve. Ezen rudazatnak egyik része a (23) emeltyűből áll (14. ábra), mely a rámabéléshez erősített két (29) ágyazó lemez között van ágyazva. Ezen lemezek szögletalakú (31) kivágásokkal bírnak és a (28) emeltyűnek (30) ágyazási csapja az alábbiakban leírt célból a (31) kivágásoknak vízszintes vagy függélyes részébe csúsztatható be. A (28) emeltyű a (32) rúddal van összekötve, melynek fölső vége a forgathatóan ágyazott (33) szögemeltyünek egyik karjával áll összekötteiesben, míg ezen szögemelytünek másik karja az oldalas (34) pecket hordja, mely a fölső szárnynak fölül nyitott (35) zárólemezével kapcsolódik. Kettős ablak esetében is csak egy tolórudazat van elrendezve, amennyiben a második fölső szárny a (33) szögemeltyünek egyik karjával összekötött (36) horoggal áll összeköttetésben, mely a fölső szárnynak (37) gyűrűjével kapcsolódik, minek következtében a második szárny az első szárnynak mozgását kénytelen követni. Hogy a belső felső szárny lebocsátásánál a (36) horog rendes helyzetét megtartsa és így az említett szárnynak megemelésénél ismét bekapcsolódjék a (37) gyűrűbe, a (36) horog a (34) pecek segélyével van helyzetében biztosítva, míg a bélésrámán a (38) ütköző van megerősítve, mely megakadályozza, hogy a (37) gyűrű a (36) horgot fölfelé billentse. Ugyanezek a szerkezeti részek, kivéve a (28) emeltyűt, a (29) ágyazó lemezeket és a (32) rudat, a fölső szárnynak máátk oldalán is vannak elrendezve, hogy a mozgás mindkét oldalon egyenletesen vitessék át és az ablakszárnyak a tokban ne akadozzanak. A másik oldalon való mozgásátvitel a (39, 40, 41, 42, 43) emeltyűszerkezet segélyével történik. Ha a fölső szárnyakat a csukott helyzetből (12. ábra), melynél a (28) emeltyűnek (30) csapja a (31) kivágásnak vízszintes részében fekszik, a nyitott helyzetbe akarjuk hozni, akkor a (28) emeltyűt fölfelé lendítjük. (14. ábra) Ezáltal a (33) szögemeltyü elforgattatván, a szárnyakat a 14. ábrában föltüntetett helyzetbe lendíti. A zárás fordított sorrendben történik. Ha a szárnyakat a hornyokban lefelé akarjuk csúsztatni, ami a szárnyaknak csak zárt helyzeténél lehetséges, akkor a (28) emeltyűnek (30) csapját a (31) kivár gásnak függélyes részébe toljuk be. Ezáltal a (33) szögemeltyű, melynek szabad vége az ablakszárnyat az ablaknyílásba szorítja, kissé meglazíttatik úgy, hogy a szárnynak (35) zárólemeze a (34) pecekről lehúzható. A szögemeltyünek egy a (45) borda fölé nyúló (44) toldata által