63497. lajstromszámú szabadalom • Szárnyas ablak helytálló vállfával és süllyeszthető fölső szárnnyal

fémlemezek vannak a bélésrámába bemélyesztve. Ezen fémlemezekbe a (6) hornyok folytatását képező, a (10) vállfák mögött fekvő (6a) hornyok vannak kiképezve, melyek annyira kanyarodnak a vállfák mögé, bogy a (8a) elágazások számára szükséges hely jöjjön létre és hogy a fölső szárnynak (11) párkányzata egyrészt a vállfa mögött kényelmesen föl- és lecsúszhasson, másrészt az (5a) peckeknek a (8) elágazásokba való betolásánál a külső (10) vállfa fölé nyúlhasson. A (8) elágazások a (6a) hornyoknak beszögelső részéből indulnak ki és majdnem a (10) vállfáig nyúlnak úgy, hogy a fölső szárnynak forgástengelye a rámabélések közt fekszik. Ha a fölső szárnyat rendes helyzetéből az 1. ábrában a külső ablaknál föltünletett legmélyebb helyzetébe akarjuk hozni, akkor mindenekelőtt az alsó (2) szárnyakat (2. ábra) nyitjuk és azután a fölső szárnyat esetleges csekély megemelés mellett akként nyomjuk ki rendes helyzetéből, hogy az (5a) tartópeckek (1. ábra) a (8) elágazásokból kitolódjanak, mire a fölső szárny a (6, 6a) hornyokban sülyeszthető, ezen mozgásközben a fölső (9) vezetőpeckek megakadályozzák az ablakszárnynak kibillenését. A (8) elágazásoknak a (6a) hornyokba való átmenete akként van alakítva, hogy az (5a) peckek, midőn azok a (8) elágazásokból kitolódnak, nem csúszhatnak a (6a) hornyokban fölfelé, hanem azonnal lefelé téríttetnek. A fölső szárnyaknak lefelé való mozgását a (13) támasztó lemezek határolják, melyek a (6v) hornyot alul elzárják és melyekre az (5a) tartópeckek ráfekszenek. Hogy az alsó szárnyat ezen sülyesztett helyzetnél könnyű tisztítás céljából az 1. ábra alsó részén látható módon előre lehessen csappantam és esetleg teljesen kivenni, a (6) horony mellső határfalának a (9) vezetőpecekkel szemközt fekvő része egy a (14) zárólemezzel zárt áttöréssel bír. Ha a (14) zárólemezt, mely rendesen helyzetében a (15) kampó segélyével (6. ábra) rögzíttetik, kibillentjük ,a (9) vezetőpecek a (6) horonyból akadálytalanul kitolódhatik. Ha a szárnyat ismét rendes helyzetébe akarjuk visszahozni, akkor azt előbb fölfelé csappantjuk, amikor is a (9) vezetőpecek a (6) hornyokba jutnak vissza. A (14) lemezeknek zárása után az ablakszárnyat addig toljuk fölfelé, míg a tartópeckek a (8) elágazásokba nem csúsznak be. Hogy a fölső szárnyat a fölső helyzetnél a szokásos módon kibillenthessük, a (6) horony határfalának fölső része a (16) áttöréssel bír, melyen át a (9) vezetőpecek kitolódhatik, midőn a fölső szárnyat az 1. ábrán a belső szárnynál föltüntetett módon kibillentjük. Ebben a helyzetben a szárny az alátámasztható (17) kar segélyével tartatik, mely a (18) lemez segélyével (5. álpra) csuklósan van a bélésrámán megerősítve és alsó végén az oldalas (19) pecket hordja, mely az ablakkeretnek fölül nyitott (20) záró lemezébe (1. ábra) van beakasztva. A (17) karon elrendezett (21) szögemeltyű segélyével (5. ábra), mely a bélésrámán megerősített (22) horogba kapcsolható be, az ablakszárny a (21) szögemeltyű állása szerint a bélésrámához szoríttatik vagy szabadon bocsáttatik. Hogy a fölső szárnynak tartó peckei a (8) elágazásokból önmaguktól ki ne tolódhassanak, a következő elrendezés van alkalmazva: Az (5) lemezeken az (5a) peckeken kívül még a (23) peckek vannak elrendezve, melyek oly hosszúak, hogy az ablaktok elé nyúlnak. A (12) lemez az egyik oldalon a kigörbített (24) horoggal (8. ábra) van ellátva, mely a fölső szárnynak rendes helyzeténél a (23) pecek fölé nyúlik. A tok mellső oldala és a (24) horog éle között oly köz van meghagyva, hogy a (23) pecek a zárt szárny megemelésénél a (24) horog éle előtt fölfelé tolódhatik, az ablak sülyesztésénél pedig ezen horog külső oldalán lefelé csúszik. A (24) Horog tehát a szárnynak akadálytalan sülyesztését és megemelését teszi lehetővé,