63400. lajstromszámú szabadalom • Gép ellenőrző nyomattal bíró lyukasztott csíkok előállítására vagy lyukasztott csíkok szövegének közönséges írásba való átírására elektromos úton

- 13 — két vagy másikát a (II) vagy (III) állásban az (563) a szögemelőre ható (563) rúgó rögzíti. Az (511) emelőn az (514) csap körül forgathatóan egy (515) tolókilincs van alkalmazva, melyet (516) szabályozócsavarral bíró (562) rúgó szorít egy fix módon elrendezett, ékalakú (518) csúszó pályára és melynek (517) karja ekkor az (519) szögemelő vízszintes karja alá lép. A méretek akként vannak megválasztva, hogy mikor az (511) emelő fölfelé mozog, az (515), (517) tolókilincs az (519) szögemelőt rövid úton magával viszi, míg az (508) csap a 18. ábrán kihúzva ábrázolt helyzetébe nem jut, mikor az (519II) és (519III) orrok az (508) csap pályájából kilépnek és az (515) tolókilincs (517) orra az (519) szögemelő (518) csúszópályájáról lecsúszik. Tegyük föl, hogy az (507) emelő a rajta nyugvó (313) bettikorongtengellyel a legalsó állásában van és hogy azt az (540) emelővég lenyomásával fölfelé mozgatjuk, akkor — mint azt föntebb kifejtettük — az (519) szögemelőt az (515) tolóemelő először megemeli és azután ismét szabaddá teszi. Az (511) és (507) emelők megemelésénél az (508) csap az (519) emelő (519II) vagy (519III) orrába fogódzhatik. Ha már most ez az emelő ismét lefelé mozog, az (507) emelő annak megfelelően, hogy előbb mennyire volt megemelve, a két orr egyikében fekve marad, míg az (511) emelő alsó végállásába tér vissza. , Ha már most a betüjegyes korongot a (III) állásából a (II) vagy (I) állásba akarjuk visszaállítani, csakis az szükséges, hogy az (511) emelőt a 18. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt állásáig mozgassuk vissza és az emelőt ebben az állásában rövid ideig nyugalomban tartsuk ekkor, mint azt már említettük, az (519II) és (519III) orrok az (508) csapból kikapcsolódnak és az (507) emelő a (313) betükorongtengellyel mindaddig lefelé mozog, míg az (509) csappal az (512) emelőt nem éri. Ha már most rövid állás után az (511) emelő is visszafelé mozog, az a (313) tengely a legalsó állásába jut, de ha az (511) emelő ismét fölfelé mozog, az (507) emelőt a (II) állásában ismét rögzíthetjük, mert az (519) szögemelő ismét szabad. A betükorongot különböző magassági helyzeteibe tehát akként lehet beállítani, hogy az (511) emelő különböző nagyságú elmozdulásokat végez és ezek után egyideig nyugalomban marad. Hogy az emelő ily mozgásokat végezhessen, a (16) tengelyre egy (535) excenterkorong van fölékelve, mely forgásánál az (534) görgő (8. és 16. ábra) útján egy (532) tolattyút kényszermozgásszerüen visz magával. Ez a tolattyú egyrészt az alaplemez egy (528) kivágásában, másrészt a (16) tengelyen egy (527) hasítéka segélyével van vezetve és egy (533) rovátkával van ellátva. Az (532) tolattyúval párhuzamosan egy másik (524) tolattyú van vezetve, mely az (530) csapon forgathatóan ágyazott (529) fegyverzetemelőt viseli. Ennek fölül egy orra van, alul pedig a (39d) magasságkormányemelö fegyverzetét alkotja. Az (529) emelő az (531) rúgó hatása alatt rendszerint egy (541) csapra fekszik, de ha a (39d) elektromágnes gerjed, az emelő fölső orra a tolattyú (533) bevágásába fogódzik és a tolattyú az (524) emelőt az (529) emelő segélyével magával viheti. A két tolattyú nyugalmi állása ezek fölső állása. Az (524) emelő ezenkívül még egy az (526) csap körül forgatható (523) szögemelőt is visel, mely függélyes karjának (539) végével az (521) emelő egy (540) orrával és vízszintes karjával az (546) csap körül forgatható (542) emelővel működhetik együtt. Az (538) rúgó az (523) emelőt rendszerint az (537) csapra szorítja, mely az (524) tolattyún van alkalmazva. Az excenterhorony sugárirányú eltérése akként van megszabva, hogy mikor az (524) és (532) tolattyúk között kapcsolat létesült, az emelő annyira lefelé szoruljon, hogy a betűkorong a legmélyebb állásából a legmagasabb állásába juthasson. Ha azonban a betükorongnak már a (II)