63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék
— 13 — tuslappal úgy, hogy a (34) fog hegye a szemközti fogköz középvonalával esik össze és a mutatófej közepe a megfelelő kontaktuslap közepe fölött áll meg (6. ábra). Mivel a fölvevőnél a (34) fog hegye által leírt ív fokokban mérve legfeljebb V/2 f0 -al nagyobb vagy kisebb a föladó horgonyához tartozó fog által leírt ívnél, ennélfogva a fog hegye a fölvevőnél a kérdéses kontaktuslapnak megfelelő fogköz középvonalától jobbra vagy balra fog megállani. Mivel azonban ezen eltérés jobbra vagy balra kisebb, mint két szomszédos (36) fog közötti távolság fele, ennélfogva mikor a (38) elektromágnes a (32) horgonyt elbocsátja, a (34) fog hegye a fölvevőnél mindig ugyanazon fogközbe fog beugrani, mint a föladónál. Eközben azonban a (34) fog hegye a fogköz legmélyebb (37) pontján foglal helyet úgy, hogy a (26) mutatófej a fölvevőnél is a megfelelő (21) kontaktuslap középvonala fölött áll meg, azaz a két mutatófej mindig egyenlő íveket ír le és egyenlő helyzetből kiindúlva kezdi meg mozgását. Ha a föladónál a (26) mutatófej azon (21) kontaktuslap fölé ért, melyet a lenyomott billentyűnek megfelel és most billentyűkart elbocsátjuk, akkor a (3) billentyűfog érintkezésbe jut a fölső (12) kontaktuslappal úgy, hogy egy másik billentyű leütése és a (26) mutatófej továhbmozdúlása alkalmával azon (21) kontaktuslap jut vezető összeköttetésbe az (1) tengellyel, amely fölött a (26) mutatófej megelőzőleg állva maradt. Ha a távgépírás befejeződött, akkor a föladó lenyomja az (Sl) utolsó billentyűt, ezáltal a fölső kontaktusfésűt átfordítja az (5) solenoidfésű felé, vagyis a gépet fölvevésre állítja be. Mielőtt azonban ez megtörténnék, az utolsó billentyű a fölvevőnél ugyanolyan módon, mint a többi billentyű, leütödik s ezáltal jelzi az írás befejeztét. Eközben a (69) elektromágnes mágneseződik (9. ábra), magához húzza az (58) emelőt, mely a vonalj elfogó (63) horgonyának lerézselt feje mellett elhaladva az (57) és (60) kontaktusok között a mozgató mellékáramkört, továbbá az (54, 70) kontaktusok között az író áramkörnek az utolsó billentyűn áthaladó ágát a fölvevőnél megszakítja. A kapcsoló mellékáramkör egy kevéssel ezelőtt már megszakíttatott azáltal, hogy á föladó helyi jelfogójának segélyével a vonalj elfogó áramkört megszakítottuk. A fölvevőnél tehát az összes (I— III.) telepek kikapcsoltatnak, a (IV.) telep pedig anélkül is ki volt kapcsolva. Ha a föladónál a fölső kontaktusfésűt átfordítjuk, akkor annak fogai a (3) billentyűfogaktól eltávolodnak úgy, hogy a (II.) kapcsolótelep áramköre megszakad. De az (52) kontaktus is eltávolodik az (53) kontaktustól úgy, hogy a mozgató főáramkör megszakad s végül a (19) kontaktus az (50, 51) kontaktusok közé lép, miáltal a föladó (IV.) vonaltelepe kikapcsoltatik és az eddigi föladó vonalj elfogó áramköre bármely más állomás helyi jelfogója által zárható. Amint tehát láthatjuk, kiszolgáló személyre nincs szükség és az összes áramkörök zárasa, vagy megszakítása, valamint az egyes részek mozgatása teljesen önműködőlég végezhető a föladó állomásról. Elkerülhetetlen, hogy a (32) horgonynak, illetve a vonaljelfogó (63) horgonyának az elektromágneshez való odahúzása valamivel később ne történjék, a fölvevőnél mint a föladónál. Ennek folytán azonban a föLvevőnél a mótor későbben indul meg és a két (26) mutatófej nem végez synkrón mozgást. Hogy az ebből eredő hátrányokat elkerüljük, azért a helyi jelfogó (48) kontaktusa és a vonalj elfogó (55) kontaktusa gyanánt csúszó, vagy hüvelykontaktusokat alkalmazunk (4. ábra), melyek a velük érintkezésbe lépő emelő elmozdulását bizonyos határok között mindkét irányban követni képesek. Az elmozdúlás határait a következő egyenlet határozza meg: x' +b+ c = x + a + c' Itt (xl ) azt az időtartamot jelenti, mely alatt a fölvevőnél a mutatófej forog, (x) azon idő, mely alatt a föladónál mozog a
