63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék

— 14 — mutatófej, (b) azon idő, mely alatt a (32) horgony a mágnes vonzó ereje folytán ez utóbbi felé elmozdul, de a (46) emelő még nem lép érintkezésbe, (c) azon idő, mely alatt a vonalj elfogó (63) horgonya a (62) elektromágnes vonzása folytán ez utóbbi fölé elmozdúl, anélkül, hogy hontaktust létesítene, (a) azon idő, mely alatt a (31) rúgó a (32) horgonyt a (38) elektromágnestől elhúzza, miközben a (46) emelő kontaktusban van s végül (cl) azon idő, mely alatt a vonaljelfogó (63) horgonyát a (65) rúgó az elektromágnestől elhúzza s közben kontaktus létesül. A (cl) értéke esetleg q is lehet. Mivel azon íveknek, melyet a föladó (26) mutatófeje (x) idő alatt és a fölvevő (26) mutatófeje (xl) idő alatt leír, egyenlőknek kell lenni, ennélfogva a megfelelő (x, xl) időknek is egyenlőknek kell lenni egymással. Eszerint az egyenlet értelmében kell, hogy b+ c = a + cl legyen. Ezen föltételt pedig azáltal elégíthetjük ki, hogy (b)-t egyenlővé tesszük (a)-val és (c)-t (cl)-el. Ha azt akarjuk, hogy az (a) és (b) idők egyenlők legyenek egymással, akkor a (48) emelők által ezen időtartamok alatt megtett útaknak különbözniök kell egymástól és pedig a (b) idő alatt megtett útnak nagyobbnak kell lennia az (a) idő alatt megtett útnál, mert a (38) elektromágnes vonzóereje, mely a (b) idő alatt végbemenő mozgást létesíti, sokkal nagyobb sebességet ad annak, mint amilyen sebességgel íródik le az (a) idő alatt megtett út a (31) rúgó feszítőerejének hatására. Ugyanezen okból a (c) időben megtett útnak nagyobbnak kell lennie a (cl) idődben megtett útnál, ha azt akarjuk, hogy a (c) és (cl) idők egyenlők legyenek egymással. Azt, hogy az (x) és (xl) időben megtett ívek egyenlők legyenek egymással, azaz a (a) idő egyenlő legyen (b)-vel és (c) egyenlő legyen (cl)-el, a következő módon érjük el: A (31) és (66) rugók feszítő erejét, amennyire lehetséges, csak kevéssel veszszük kisebbre a (32) és 62) elektromágnesek vonzó erejénél. Ekkor egyenlővé tesszük az (a) és (b) idők alatt megtett útakat és a fölvevő (38) elektromágnesét közvetlenül a föladó helyi jelfogóján át bekapcsoljuk. Most azt látjuk, hogy (xl) nagyobb mint (x). Ez annak a jele, hogy az (a) idő, illetve az ezen időben megtett út nagyon nagy. Ezért tehát (a)-t fokozatosan kisebbítjük, míg (xl) egyenlővé nem lesz (x)-el. Erre a fölvevő (38) elektromágnesét a fölvevő vonalj elfogóján s ez utóbbit a föladó helyi jelfogóján át bekapcsoljuk. Most viszont azt látjuk, hogy az (xl) időben leírt ív nagyobb az (x) időben leírt ívnél, ami annak a jele, hogy (b + c) kisebb mint (a + c'), vagyis mivel a a = b tehát a (c) kisebb mint (cl). Már most hogy (c) egyenlő legyen (cl)-el a (c) időben megtett útat kell nag3r

obbá tenni. A (c) időben megtett útat tehát fokozatosan addig növeljük, míg az (x) időben megtett ív egyenlővé nem lesz az (xl) időben megtett úttal. Ebben az esetben a (c) idő is egyenlő lesz a (cl) idővel, mert a (c) időben megtett út nagyobb a (cl) időben megtett útnál. Természetes dolog, hogy az egyes részek másként is elrendezhetők, csak az a fontos, hogy ugyanazon célnak feleljnek meg, vagyis más szavakkal, a találmány nem szorítkozik a leírt szerkezetekre, hanem ezek csak példa gyanánt tekintendők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Távgépíró készülék, mely úgy föladó, mint fölvevő gyanánt használható, azáltal jellemezve, hogy mindegyik állomáson egy a' betübillentyűknek megfelelő, helytálló kontaktusok fölött mozgó rész, egy ennek idönkinti mozgatására szolgáló mozgatott rész és ezen két részt elektromos úton fölváltva be- és kikapcsoló készülék van elrendezve, mely a mindenkori fölvevő állomáson ugyanolyan módon és ugyanolyan hosszú ideig, mint a mindenkori föladó állomáson azáltal ho-