63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék

- 12 -kontaktussal úgy, hogy a fölvevőnél záró­dik az íróáramkör azon (21) kontaktus­lapon át, mely fölött a (26) mutatófej állva maradt. Erre a megfelelő billentyűkar alatt elrendezett (7) solenoid tekercsén áram fut keresztül úgy, hogy az a (8) ma­got s ezáltal az illető billentyükart lehúzza. A fölvevő írógép tehát azt a billentyűt üti le, amelyet a föladónál leütöttünk. Az (Al) kezdőbillentyű alatt nincs (7) sole­noid, mert ha ezt a föladónál leütnénk, akkor a fölvevőnél is leüttetnék. Ennek pedig nem szabad megtörténnie, mert ak­kor a fölvevő gép (Al) kezdő billentyűje lenyomná a (17) emelőt, vagyis a fölső kontaktusfésűt a (3) fogak felé fordítaná át és ezáltal az éppen fölvevésre beállított gépet föladásra állítaná be. Természetesen; a föladónál a billentyükart legalább addig kell lenyomva tartani, míg a (26) mutató­fej a megfelelő kontaktuslap fölé nem ér­kezik, mert ellenkező esetben a föladó kapcsoló főáramköre a (4) alsó kontak­tusfésűnél megszakad, a (38) elektromág­nes idő előtt elveszti mágnességét és a (26) mutatófej nem a kellő (21) kontaktus­lap fölött áll meg. Ugyanilyen módon a föladónak korán működésbe lépő helyi jelfogója idő előtt kikapcsolja a fölvevő vonaljelfogóját úgy, hogy a kapcsoló mel­lékáramkör itt is idő előtt megszakad s a gép helytelen betűt ír. Ha nagy fordulatszámú motorokat al­kalmazunk, akkor a mutató a leírandó legnagyobb útat, mely valamivel kisebb egy teljes körnél, igen rövid idő alatt teszi meg. Emellett azonban föl kell tételeznünk, hogy a két mótor a föladónál és a fölve­vőnél (synkrón) egyidejű forgást végejz, tehát a két mutató is egyidejűleg (syn­krón) mozdul el, mert ugyanazon hely­zetből egyszerre indúlnak el, egyenlő ívei­ket írnak le és egyidejűleg maradnak állva. Azonban két egyenlő elektromotor soha 1 sem fog teljesen synchron forgást vé­gezni s a forgásban föllépő egyenetlensé­gek következtében a (23) mutatók a föl­adónál és a fölvevőnél nem írnának le egyenlő íveket az időegység alatt, tehát nem ugyanazon (21) kontaktuslapok fölött maradnának állva s így a készülék hasz­nálhatatlan lenne. A mótor forgásában el­kerülhetetlenül föllépő egyenlőtlenségek káros befolyását a leírt horgonykapcsoló segélyével tesszük hatástalanná. Már em­lítve volt, hogy a forgás megszűntével a (26) mutatófej közepe azon (21) kontak­tuslap középvonala fölött marad állva, amellyel szemközt lévő fogközbe a (34) fog a (38) elektromágnes mágnességének megszűnése pillanatában beugrik s hegye ezen fogköz legmélyebb (37) helyét éri. A föladónál pedig a (38) elektromágnes tekercsében azonnal megszakad az áram, amint a (26) mutatófej a lenyomott bil­lentyűnek megfelelő kontaktuslapot érinti. Ha az ugyanazon középponthoz tartozó különböző írógépeknél olyan motorokat alkalmazunk, melyeknek percenkinti for­dúlatszáma 1985 és 2015 között ingado­zik, tehát a különbség percenkint legfel­jebb 30 fordúlatot, vagyis percentekben kifejezve 1%%-ot tesz ki és ha ezen per­centekben kifejezett fordúlatkülönbség nem nagyobb mint egy kontaktuslap fo­kokban mért félszélessége, ha azt az egész kör kerületéhez viszonyítva szintén per­centekben fejezzük ki, (pl. ha 36 kontak­tuslap van, akkor egynek szélessége = 10°. ennek fele 5", ami az egész kerületnek. 360°-nak körülbelül iy2 f0 -a) akkor a mu­tatók által a fölvevőnél és föladónál le­írt különböző hosszú ívek különbsége a mutatók állva maradása alkalmával ki­egyenlítődik. A föladó mutatója által megtett út ne­vezetesen semmi esetre sem lehet na­gyobb, mint harmincöt kontaktuslap együttes szélessége, tehát kisebb 360-nál. Ennél pedig a fölvevő mutatója által leírt ív, legfeljebb iy2 %-al nagyobb, vagy kisebb. A föladónál a (38) elektromágnes azonnal elbocsátja a (32) horgonyt s az enged a (31) rúgó feszítőerejének, amint a (26) mutatófej érintkezésbe jut a lenyo­mott billentyűnek megfelelő (21) kontak-

Next

/
Thumbnails
Contents