63286. lajstromszámú szabadalom • Palackelzáró gép
vevő (1) karimáján forog az oszlopra pontosan ráillesztett (j) palacktartó korong, amelyen rugalmas (k) palack-alátétlemezek vannak elrendezve, amíg függőlegesen fölálló belső szélére egy (1) gyürü van ráhúzva, amelyen sugárirányú, a palackok befogadására váló öblöket alkotó (m) nyúlványok vannak kiképezve. Ezeket a nyúlványokat egyik oldalukon domború, a másikon pedig homorú fölület határolja, amely fölületek meglehetősen kicsiny szögben találkoznak (5. és 18. ábrák). A palacktartó korongot a (g) tengely a rajta elrendezett (n) fogaskerék és a palacktartó lapon kiképezett, belső fogazású (o) kerék, valamint a helytálló (p4 ) csapra húzott, közbenső (p) fogaskerék közvetítésével állandóan forgásban tartja. Az asztal alsó fölületén a (d) nyílást áthidaló (r) emelőkar van (q) csap körül forgathatóan ágyazva. Ezen emelőkarnak szabad vége (s) vezetékben mozoghat, amelyben az (r) emelőkar és egy helytálló (u) ütköző között (t) rúgó úgy van elrendezve, hogy az az emelőkart a (j) korong felé törekszik szorítani. (5. és 16. ábrák). Az emelőkaron alkalmazott (v) csapra egy (w) korong van ráhúzva, a mely csak lazán illik a (d) nyílásba, s átmérője kisebb ugyan, mint a (j) korongé, de egy vékony (x) lemezzel van beborítva, amely túlnyúlik a (j) korongon. A (j) és (w) korongok szélükön érintkeznek úgy, hogy a forgó (j) korong a (w)-t is magával viszi. Egy további (z) korong úgy van elrendezve, hogy (y) agya részben a (v) csapra van ráhúzva, magát a (z) korongot pedig két (2) és (3) tömb támasztja alá (5. ábra), melyek közül az első vízszintes síkban elmozoghat. Az (y) agyon egy (4) kar van forgathatóan ágyazva, amelyet (6) rúgó az (5) ütközőhöz szorít (18. és 19. ábrák), s amelynek villásan kiképezett szabad végébe (8) görgők vannak egymás fölött ágyazva, a görgők között pedig egy (9) fogaskerék van elrendezve, amely a (z) korongra iengethetően ráerősített (10) fogasrúddal kapcsolódik. A (4) karhoz csuklósan van hozzákötve a palackvezető (11) kar, amelyet a vele csuklósan kapcsolt (14) rúd körül tekercselt és a (13) ütközőhöz támaszkodó (12) rúgó tart kellő helyzetben (5. ábra). A (z) korong a (w) korong egyes részeit födetlenül hagyja, s függőlegesen fölhajtott (15) széle az asztalra erősített görbe (16) fallal együtt ívalakú vezetőcsatornát alkot a palackok vezetésére. A (16) fal (17) része kiöblösödik, a (15) szegélyhez pedig fecskefark-kötéssel vagy tetszőleges más módon egy (18) irányító lemez úgy van erősítve (19. és 20. ábra), hogy könnyen kicserélhető más nagyságúval. A palacktartó hátsó részén alkalmazott (19) foglalatra egy (20) lengőkar van erősítve, amelynek (21) toldatát a rugalmasan ágyazott (22) csap (18. ábra) a (19) foglalathoz szorítja, de épen csak akkora erővel, hogy a (20) kar enged az arra elhaladó palackok nyomásának. A leírt szerkezet a következő működést fejti ki: A forgó (w) korongra helyezett (A) palackok (5. és 18. ábrák) sorjában a vezetőcsatornának a (j) tartókoronggal szomszédos (17, 18) részébe jutnak, ahol minden palack (amennyiben a (18) irányító lemez mindenkor megfelelő nagyságú és alakú) a (w) korong olyan helyére terelődik, ahol a palacktartó nyúlványai könnyen megragadhatják. Előremozgása közben minden egyes palack súrolja a (20) lengőkart úgy, hogy az kitér, majd ismét visszacsapódik, amíg vagy a következő palackot nem éri, vagy (21) ütközőjébe nem akad. Rendes körülmények között a palackok mintegy kapcsolódnak a palacktartó (m) nyúlványaival, amennyiben ritkán fog csak előfordulni, hogy valamely nyúlVány-pár épen a „holt" részén érje a palackot. (így nevezhetjük a palack azon alkotóját, amelynél a palack átmérője a (w) korong sugarával összeesik). A holt rész mögött a palackok kellő megragadása biztosan bekövetkezik, míg ha a holt rész előtt éri valamely nyúlvány a palackot, akkor ez hát-
