63125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás silány dohányfajtáknak értékesebb dohányfajtákká való átalakítására szolgáló folyós készítmények készítésére és fölhasználására

Az így nyert dohánykészítmény — s •ez a találmány egy lényeges pontja — a nyersanyag gyanánt használt dohánynak úgy sajátos aromáját, mint sajátos ízét megállapító alkatrészeket tartalmazza. A készítmény többek között arra használható, hogy silány dohányt értékessé alakítsunk, minthogy az értékes dohányból készült dohánykészítmény ennek előnyös fajlagos sajátságait átviszi a vele kezelt silányobb dohányra. 2. A találmány szerinti dohánykészítményeknek a zöld dohánynövény hajtásaiból vagy egyéb hulladékaiból való előállítási módjához a következőket kell megjegyezni: Az élő zöld dohánylevél átalakítása a használatra kész — a megfelelő fajta sajátos aromájával biró — dohánnyá két külön, egymásra következő folyamatban megy végbe, melyeket szárításnak és tulajdonképeni fermentációnak nevezünk. A szárítás által a növényi élet megszűnik, amennyiben a könnyen bomló szerves anyagok elváltoznak s a levél zöld színe sárgásbarna lesz. A tulajdonképeni fermentáció viszont — mely rendszerint a szárítás megtörténte után bizonyos idő múlva eszközöltetik — az aromát és a jó éghetőséget fejleszti ki a dohánylevélben, mel}' egyúttal az ismert dohányszínt veszi föl. A szárítás egy természetes folyamat, mely nem szorul mesterséges segítségre, míg a tulajdonképeni fermentáció mesterségesen létesítendő melegítés által, amit vagy az egymásra rétegezett levélhalmazok önhevülése, vagy a fermentáló helyiség fűtése által érünk el. Ahol a szárítást és fermentálást — mint pl. az Egyesült Államokban a silányabb dohányfajtáknál — kapcsolatban eszközlik, szokásos a szárítást is a helyiség fűtése által elősegíteni. A dohány szárításának és a tulajdonképeni fermentálásának lényege fölött a tudományos fölfogás még igen eltérő. Úgy a szárítás, mint a tulajdonképeni fermentálás erjedési jelenségek, melyek azonban különböző természetűek és mindkettőnél kérdéses, hogy amennyiben alapulnak oxydáción, vagy tiszta baktérium-működésén. Annyi bizonyos azonban, hogy csak a tulajdonképeni fermentáció hozza létre az aromára és jó égésre irányadó kémiai átváltozást, melyet a kémikus a cukor eltűnése, a keményítő tartalom lényeges csökkenése és a fehérjéknek amidokká való teljes átalakulása révén ismer föl, míg a szárítás maga tulajdonképen a szerves anyagok korhadásának egy nemét képezi. Ismeretes már most, hogy a dohánynövényben lévő zöld lé lényegileg ugyanolyan kémiai összetétellel bír, mint a zöld dohánylevél. Ez okból lehetséges a zöld dohánylében megfelelő kezelés révén mindazon kémiai átalakulásokat előidézni, melyek a levélben a fermentálás alatt mennek végbe. A zöld dohánylé a musthoz hasonló, erős szagú folyadék, mely a zöld dohánynövény részeiből való kipréselés által nyerhető és csakhamar erjedési tüneteket, gázfejlődést és gyenge habzást mutat. A fenékre iszapos üledék ülepedik le s az erjedés fokozatosan halad tovább, ami a sötétedő barnás színeződésből és az erős szag gyengüléséből is fölismerhető. E jelenségek lefolyása — s ez igen gyakran szükséges is — mesterséges úton pl. meleg vagy kavarás által elősegíthető és gyorsítható. Minthogy ezen elerjed és, mely teljesen megfelel a dohánylevelek szárításának, lényegileg csajc a korhad« ható anyagok bomlásával jár, ajánlató? az eresztés befejeztével a lé rövid fölhevítése kb. 80°-ra, hogy a lében esetleg jelenlévő rothadási termékeket elbontsuk és a penészképződést meggátoljuk. Ha az így nyert lét az erjedés tüneteitől teljesen megszabadítottuk, további, a találmány lényegét képező kezelésnek vetjük alá, mely teljesen megfelel a szárított dohánylevél tulajdonképeni fermentálásának és azzal a céllal bír, hogy a lében az aromát, a jó égést biztosító anyagokat és a kész dohányt jellemző savakat fejlesszük ki s általában a lében azon ké~