63125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás silány dohányfajtáknak értékesebb dohányfajtákká való átalakítására szolgáló folyós készítmények készítésére és fölhasználására

miai változásokat idézzük elő, melyet a dohánylevél a tulajdonképeni fermentá­lás alatt szenved. Minthogy folyadéknál olyan önhevü­lés, mint amilyet a fermentálási füllesztő halmok létesítésekor érünk el, ki van zárva, csupán mesterséges melegítési alkalmazhatunk, melyet igen gondosan és hatékonyan kell létesítenünk, hogy ¿ó terméket érjünk el. Az erjedési tünetek­től megfosztott dohánylét, ha föl volt he­vítve, újból lehütjük (célszerűen 25°-ig) s azután igen lasan (célszerűen 10 fokon­kénti) fokozatokban 60—70°-nyi hőmér­sékre melegítjük. Ezen lassú, hosszabb időre kiterjesztett hőhatás folytán az erjedési tünetektől megfosztott lé „nyers" szaga átalakul egy sajátos, a sült almáéra emlékeztető szaggá, mely a dohánylevél fajlagos fer­mentálási szagának felel meg. A 60—70°-nyi hőfokon hosszabb időn át tartjuk a folyadékot mindaddig, amíg teljesen sötétbarna színű nem lesz s a fer­mentálási szag egy más, egészen sajátsá­gos, rendkívül aromás illattá nem alakult át, mely a különböző dohánynemeknél különböző. A lé átalakulása ekkor be van fejezve. Ha már most e kikészített lével egy telje­sen kifőzött dohánylevelet vagy egy más növény teljesen kifőzött levelét impreg­náljuk és azután megszárítjuk, akkor szag, iz és égés tekintetében pontosan azon do­hányfaj kész dohánylevelének sajátságait fogja mutatni, amely fajtából a zöld lét nyertük. A zöld dohánylevélben a fermentálás alatt végbemenő kémiai átalakulások te­hát a dohánylében teljesen azonos mó­don mentek végbe, úgy hogy a lét jogosan nevezhetjük a dohánylevelek fermentá­lása értelmében teljesen fermentáltnak. A kezelés alatt eszközölt és a kezelés ve­gén megismételt rövid tartamú fölhevi­tés 80-ra és azt követő lehűtés ajánlatos elővigvázati rendszabály esetleges vissza­maradt rothadási anyagokkal szemben. A kezelés intenzitása rendszerint az il­lető dohánvfaj sajátossága szerint módo­sítandó. A lé tulajdonképeni fermentálása köz­ben vagy azután a lébe olyan hasadó gombák tiszta kulturáit olthatjuk be, melyek a fermentálódó és fermentált do­hányon lelhetők és a fermentálásnál va­lószínűleg szerepet játszanak. A fönti el­járás szerint kezelt zöld lé e baktériumok­nak számára igen jó táptalaj, minthogy a rájuk nézve fontos összes alkatrészeket tartalmazza. E baktériumok révén a fer­mentált lének előzőleg kilúgozott dohány­levelek vagy más növényi levelek im­pregnálására való fölhasználásakor erő­sebb hatást érünk el. A zöld és a fermen­tált lé tehát egyéb alkalmazási módjától eltekintve mint e baktériumok táptalaja is fontossággal bír. Igen ajánlatos jobb minőségek bakté­rumait silányabb minőség levébe oltani. Ezáltal a jobb minőség aromájának át­vitele révén a rosszabb minőségből nyert lé javul. Természetesen különböző ere­detű lék és baktériumok keveréke is elő­nyösen használható. Minthogy a teljesen fermentált zöld lé lényegileg azon sajátságokkal bír, mint az eddigi eljárások szerint fermentált do­hányból nyert dohánylúg — de emellett még azáltal tűnik ki, hogy a földolgozott dohányfajta specifikus aromájával is bír — minden oly célra fölhasználható, amelyre eddig a régi módon nyert do­hánylúgot használták. Ezenkívül fontos előnye az, hogy nincs kitéve a megrom­lásnak, mint az eddigi módszer szerint készült dohánylúg. A fermentált lé használható továbbá bagódohány impregnálásán kivül állati és növényi élös^iek irtására is. Hogy a lét e célra különösen alkalmassá tegyük, már a kezelés elején hozzákeverjük azon is­meretes kémiai anyagokat, melyek a ni­kotin elillanását a melegítés közben meg­gátolják. Másrészt viszont nikotinmentessé is te­hetjük a lét, úgy hogy nikotinmentes szí-

Next

/
Thumbnails
Contents