63101. lajstromszámú szabadalom • Utánköszörűlhető szelep, főként nagy gőzsebességekhez

De a szeleptoknak és általában HZ egész szelepnek is számos kivitele lehet, így pl. az átjáró szelep vagy sarokszelep alakjában, vagy pedig az egyik vagy másik esetben sajátságos elzáró szelep gyanánt az elzáró test kényszermozgású működtetésével vagy visszacsapó szelep gyanánt természetesen szabadon mozgó elzáró testtel képezhető ki, mely utóbbi ismét a maga részéről szabadon mozgó vezetőpecken lehet megerősítve vagy helytálló vezetőpecken eltolható lehet. Ami o találmány tárgyát képező tulaj -donképeni lényeges újításokat illeti, ezek első sorban abban állanak, hogy vagy a természetesen tömítő fölülettel ellátott elzáró test, (ill. szeleptányér vagy efféle) vagy egy az ellentömítőfölületet hordó, az egyik toktoldalékba behelyezett hüvely beépített szelep esetén kívülről forgatható, azaz kívülről oly szöggel ide-oda forgatható, mely elégséges arra, hogy a tömítőföiületek jó utánköszörülését érjük el. Az egyik vagy másik, avagy esetleg mindkét résznek forgatására külön eszközök szolgálnak, amint azt az alábbiakban leírjuk. Amennyiben oly kiviteli alakokról van szó, melyeknél az elzáró testet a tömítés utánköszörülése céljából el kell forgatni, airól kell gondoskodni, hogy az elzáró test ezen különös mozgás alatt mindenkor helyesen vezettessék, akár mindkét végén, akár pedig csak egy végén vagy a közepén. Utóbbi esetben célszerű a két véget úszószárnyszerű vezetőtoldatokkal, illetve vezetőúszókkal ellátni, melyekből mindegyik végén legalább három van elrendezve, ez a szám azonban négy és még több is lehet. Ha az elzáró testet csak az egyik végen és a középen akarjuk vezetni, akkor az úszókat az illető végen megtartjuk, a középen azonban helytálló vezetőbordákat rendezünk el, melyek nem az elzáró testhez, hanem a tokhoz tartoznak. Az egésznek ez a része is a következőkben részletesen van ismertetve. A mellékelt rajz 1—3. ábrái példakép átjáró elzárószelepet tüntetnek föl, melynek (a) elzáró testét az (e) kézi kerék útján a testbe kapaszkodó kétkarú (i) emelő segélyével mozgatjuk. Az (i) emelő a (k) toldalékban van elhelyezve. Ha a (k) toldalékot az emelővel együtt leveszszük, akkor az elzáró testet tengelye körül forgathatjuk. A 2. ábrából láthatjuk, hogy a (c) szeleptok ellentétes oldalain a (cl) toldatokkal van ellátva, melyek rendesen, illetve üzem közben a (c2) födelekkel vannak elzárva. Ha ezeket a födeleket levesszük, az (a) elzáró test legnagyobb átmérőjének két helyén szabadon fekszik, úgy hogy tömítőfölületeit ezeken a helyeken megtekinthetjük és szükség esetén csiszolóport vihetünk föl rájuk. Azonkívül a (c2) födelek eltávolítása által az (a2) faláttörésekhez (3. ábra) való utak válnak szabaddá, mely áttörésekbe, illetve lyukakba megfelelően alakított (f) rudak vezethetők be. Ezek a rudak keskenyíteít végükön, mellyel az (a2) lyukakba behatolnak, csavarmenetekkel láthatók el, valamint természetesen a lyukak is csavarmenetesek lehetnek. Ily módon az (a) elzáró testet és az (f) rudak ít egymással össze lehet kötni, illetve a részeket úgy lehet egymással kapcsolni, hogy az elzáró testet oly mértékben lehessenek ide- és odaforgatni, mint amenvnyire azt egyrészt az elzáró test falattörésének szélessége és másrészt a (cl) toktoldatok átömlési csatornaszélessége megengedi. Az elzáró test ellentámaszfölülete az ábrázolt kiviteli alaknál a (c) tok (c3) toldatában elhelyezett (g) hüvelyben van, mely aránylag keskeny külső peremmel a (c3) toldat (c4) pereme fölé nyúlik és kerületén több nyílással van ellátva, melyekbe az (a) elzáró test számára való (f) rudakhoz hasonlóan (fl) rudakat helyezhetünk, illetőleg csavarolhatunk. A szeleptok (c4) pereme természetesen a hozzácsatlakozó vezetékcső szomszédos peremével van összekötve és az egyik vagy a másik peremben oly csavarok vannak elrendezve, melyek segélyével a két pe-