63068. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék cinkoxidnak cinktartalmú nyersanyagokból, különösen az ólom- és rézkohászat salakjaiból való nyerésére

elzárható (A) nyíláson keresztül hozzuk a kemencébe. Az adag a vízhűtésű csö­vekből álló (B) rostélyon nyugszik. Az •olvasztótér alsó része (C) vízköpennyel |van fölszerelve. A (G) nyomólégvezeté­ken át előnyösen felhevített levegőt fuva­iunk a föltüntetett fúvókába, amely a salakhoz hasonló módon bevezetett tü­zelőanyagot elégeti és ezáltal a folyamat­hoz szükséges meleget szolgáltatja. Az égési gázok az adagon fölülről lefelé ha­jiadnak keresztül és a kemencéből a cinkoxvddal együtt egy (E) nyíláson ke­resztül lépnek ki, amelyhez a hűtő, szürö és más efféle készülékekhez vivő vezeték csatlakozik. A cínktelenített maradék a (B) rostély hézagjain keresztül (D) fölületekre cse­peg, amelyeket alkalmas rögzítőszerke-4zetek tartanak meg a föltüntetett hely­zetben. Ha a (D) fölületeken elegendő maradék gyűlt össze, úgy a fölületeket kívülről a forgáscsapok körül lecsap­pantjuk, mire a maradék lecsúszik. El­lensúlyok a (D) lemezeket ismét eredeti helyzetükbe forgatják vissza, mire a ma­radékot a (H) nyíláson keresztül eltávo­líthatjuk, anélkül, hogy az üzemet félbe­szakítanék. Az (F) nyíláson át azon lera­kódásokat, amelyek a (D) lemezeken ke­letkezhetnek, eltávolíthatjuk, tegyébként pedig e nyílás zárva van. A kemencét olykép is működtethetjük, hogy nagyobb mennyiségű szénoxyd lép­jen föl, amely szükség esetén levegőnek utólagos hozzáadása mellett a cinknek •cinkoxyddá való quantitativ átalakítá­sára elégethető. Jó cinktelenítés és lehetőleg csekély tüzelőanyagszükséglet elérésére a tüzelő­anyag és az adag, az adagmagasság, a le­vegő nyomása és mennyisége közötti vi­szonyt úgy szabályozzuk, hogy keletkező gázok túlnyomóan oxydáló jelleggel bír­janak. Ez esetben ugyan a szilárd szén­nel érintkezve a cink épúgy, mint az ólom, vas, réz és más efféle interine­diáren redukálódik, azonban a cinkgőzö­ket oxydációjuk után a gázok oly gyor­san távolítják el a kemencéből, hogy a cinkoxyd nem oldódhatik ismét föl a sa­lakban, míg a nem illékony fémek a gá­zokon keresztül való lassú lecsepegés kö­vetkeztében ismét oxydáltatnak és így nem válhatnak ki. Ezáltal a megolvadt massza lecsepegése közben mindinkább több cinket veszít, a nem illékony fémek ellenben csaknem tökéletesen a salakban marandak. Az új eljárásnál egyébként gázt is hasz­nálhatunk a fűtésre, amelyet épúgy, mint a levegőt, megfelelő vezetéken át veze­tünk be és az adag fölött vagy pedig az adagban égetünk el. Poralakú tüzelő­anyag alkalmazása is lehetséges, ame­lyet célszerűen a levegővel együtt veze­tünk be. Továbbá folyékony tüzelőanya­gokat is fölhasználhatunk a fűtésre. Az eljárás még tetemesen javítható, ha azt a következőkben a 2. ábrabeli ke­mence kapcsán leírandó módon fogana­tosítjuk. Az eljárásnál ezen foganatosí­tási módja abban áll, hogy a cinktelenítő­kemencét nem hideg, hanem lehetőleg erősen előmelegített . nyersanyagokkal rakjuk meg és azok előmelegítését a cink­telenítőkemence eltávozó gázaival esz­közöljük ellenáramban való hőkicserélés útján. A 2. ábrán ezen eljárás kivitelére szol­gáló kemence van föltüntetve, amelynél az adagot a cinktelenítőkemence eltávozó gázai melegítik elő. Ez a kemence alsó részében teljesen hasonló az 1. ábrabeli kemencéhez, azonban még egy fölépit­ménnyel van ellátva, amelybe az adagot vagy annak egy részét adagoljuk. Ugyan­azon részek itt is ugyanazon betűkkel vannak megjelölve. A maradék eltávolítása az 1. ábrabeli kemencétől kissé eltérő módon történik, anélkül, hogy az eljárás lényegét érinte­nők, minthogy mindakét készüléket hasz­nálhatjuk. A 2. ábrabeli kemencénél egy (L) sa­lakkocsi van elrendezve, amelyet egy el­zárható ajtón át üresen tolunk be és megrakva húzunk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents