63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — fegyverzet sarkával a (606) ellenállás van láncolatosan és ezzel a (607) kondenzátor párhuzamosan kapcsolva. Mindegyik ily mótor egy (608) fogaskommutátort hajt, melyen három (609, 610) és (611) kefe csúszik. A középső (610) kefe a (606) ellenállás végéhez van kapcsolva, míg a (609) és (611) kefe két fix (612) és (613) kommutátorral van összekötve, melyek között a rezgő csövön előnyösen edzett acélvillán (hangvillán) megerősített (614) kontaktusrúgó mozog. A villaágak között egy (616) elektromágnes van elrendezve, melynek egyik tekercselése a (605) negatív fővezetékhez, másik vége pedig a (617) ellenálláson át a lengő villa (612a) kontaktusához van kapcsolva. Ha a (614) kontaktusrúgó nyugalomban van, rendszerint a (612) és (612a) kontaktusokra fekszik, ha a (616) mágnes gerjed, a villának a (614) rúgót viselő ágát meghúzza, a (612) és (612a) kontaktusokat megszakítja, tehát gerjesztését elveszti úgy, hogy a rúgó ismét a kontaktusokra fekszik. Ennek következtében a villa lengésnek indul, mely lengések — eltekintve a (616) mágnes és (612, 612a) és (613) kontaktusok csekély befolyásától — lényegükben a saját rezgéseknek felelnek meg. A villa lengésének és a (608) fogas kommutátor fogainak száma akkora, hogy mikor a vezeték egységmótor a kívánt fordulatszámmal jár, a középső (610) kefe alatt az időegység alatt annyi fog halad el, ahány fél rezgést végez a villa. A motort tápláló áram, a terhelés vagy más oly tényező megváltozása, mely egyébként a mótor sebességét változtatná, az adott esetben csakis a (608) kommutátor és a villa lengései között idézne elő fázis különbséget, tehát a mótor mindaddig több vagy kevesebb áramot venne föl, míg sebessége a lengővilla sebességével egyenlővé nem válik, ezért a feszültség vagy más tényező változása a mótor sebességét nem befolyásolná, kivéve azt a rövid időt, mely alatt a változás végbe megy. Ebből következik, hogy két ily módon szabályozott mótor azonos sebességgel fog járni, föltéve, hogy a két hangvilla ugyanarra a hangra van hangolva. Ha ezt a szabályozó eljárást alkalmazzuk, nem fogjuk az egyik készülék hangvilláját a vele együtt működő készülék hangvillájának megfelelően hangolni, hanem már a gyártásnál gondoskodunk arról, hogy az összes villák lehetőleg azonos módon legyenek méretezve, mikor bármely két készülék együtt működhetik, anélkül, hogy a hangvillákat egymásra hangolni kellene. Ez az eljárás más, hangvillák alkalmazásán' alapuló eljárásoktól lényegesen eltér, amennyiben ezeknél a hangvillákat vagy párosan hangoljuk egymásra, vagy a helyszínén szabályozzuk az egyes villákat a másik gépből jövő jelzőáramnak megfelelően. Azoknál a szinkrón telegráfrendszereknél, melyeknél a jeladó és fölvevő kommutátorok keféi folytonosan forognak, a keféket akként kell szabályozni, hogy közel egyidejűleg érjék el a megfelelő szegmentumokat. Erre a célra rendszerint külön berendezés szükséges, melyhez a kommutátorokon egy-egy segédszegmentum tartozik, a szabályozást pedig akként végezzük, hogy a keféket kényszerítjük, hogy a kefék a vezeték két végén ezt a két szegmentumot egyidejűleg érjék el. Ily szabályozó berendezések „betűkereső" (finding the letter) név alatt ismeretesek és a szinkrónjárás megzavarásánál működnek. Találmányunk szerint ily segédberendezés alkalmazása fölösleges, minthogy a vezeték két végén a jeladó és fölvevő kommutátor keféi minden jel után újból indulnak. Ama föltevés mellett, hogy a 89. ábrán látható fölvevő berendezés a 87. ábrán látható önműködő jeladó berendezéssel kapcsolatban dolgozik, a következőkben ezeknek az ábráknak kapcsolási sémáit ismertetjük. A vezetékáramot két egyenáramú (618) és 619) generátor szolgáltatja, melyek akként vadnak bekapcsolva, hogy a (618) dinamó pozitív, a (619) dinamó pedig negatív potencilát szolgáltat a veze-