63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — nek és egy fordulatot végeznek, míg a megrajzolt állásban meg nem állanak. Ha a kötőmágnesek a leírt módon dolgoznak, az (597) és (598) kontaktusok zárásával saját áramkörüket megszakítják, minthogy ezek a kontaktusok az (583) és (584) relaisk nyugalmi csévéin átmenő áramköröket zárnak, melyek a fegyverzeteket nyugalmi helyzetükbe vezetik viszsza. Ennek következtében a kapcsoló kilincsek közvetlenül térnek vissza az (599) és (600) rugók hatása alatt úgy, hogy a fordulat végén a kapcsoló tömböket megfogják és így a kommutátor kefék forgását megszüntetik. Mikor a jeladó kommutátor (579) keféje ama szegmentumot, mely a legfölsö (585) billentyű (601) kontaktusával vaa kapcsolva, elérte, a vezetéken és a föli vevő állomáson a baloldali (587) relaisvel kapcsolt szegmentum áram megy át. A teljesen sematikus 86. ábrán oly segédeszközök, melyek az (587) relaisknek a jeladásánál a munkakontaktusaira feküdt fegyverzeteit a nyugalmi kontaktusaihoz visszavezetik, ábrázolva nincsenek. Ez a visszavezetés mechanikus vagy elektromos úton történhetik, a sematikus, az egész folyamatot föltüntető ábrákon a relais fegyverzeteket elektromos úton vezetjük vissza a később leírt módon normális helyzetükbe. A föntebbi példánál föltételezzük, hogy a vezeték igen rövid úgy, hogy elektromos tehetetlensége elhanyagolható ép úgy, mint a fölvevő berendezés elektromos és Mechanikus elmaradása. A gyakorlatban azonban a fölvevő berendezés még igen rövid vezetékek esetében is elmarad, hoszszabb vezetéknél pedig az áram is késik. Minthogy azonban ez a késedelem minden esetben, úgy a mechanikus, mint az elektromos részben állandó, azt egyszer és mindenkorra kiegyenlíthetjük. Minthogy a két (564) és 563) tengely szinkrón módon forog, és a vezeték két végén egyszerre indul, a jeladó és fölvevő kommutátor keféi is egy fordulat alatt szinkrón módon járnak, minthogy pedig két egymást követő jel között eltérő idő csak rövid, a két gép egybevágóan dolgozik. Az egyes állomások leírt berendezéseit, melyek lényegükben véve egy szegmeútumos kommutátorból, a kefékből, kollektorgyűrűkből, a kötésekből, ezek tengelyeiből és a kötéseket hajtó motorokból állanak, egy-egy úgynevezett „vezeték egységet" alkotnak. Egyes esetekben ily vezetékegységekhez még segédkommutátorok is néhány más, a következőkben ismertetett rész is tartozik. A gyakorlatban ezeket a vezetékegységeket mind azonos módon szerkesztjük, mikor azok az összes berendezés egyes vezetékegyséjgeit képezik. A 86. ábrán látható példánál föltételeztük, hogy a két (566) és (567) mótor közel szinkrón járásra van szabályozva, miért is ennél az ábránál a szinkrón járást önműködően biztosító berendezésekről nem is gondoskodtunk. Ily berendezések azonban az összes folyamatokat tökéletesebben föltüntető 87., 88. és 89. ábrán alkalmazva vannak. Ezek a berendezések az összes ábrákon a 86. ábrán láthatóval egyeznek meg, a kombinációs relaissornak normális helyzetbe való visszavezetésére azonban egyegy segédkommutátor és kollektorgyűrű van alkalmazva, mindegyik vezetékegység pedig egy-egy sebességszabályozó berendezéssel van fölszerelve. Mielőtt eme készülékek többi részeinek és az ábrán látható kapcsolási sémának ismertetésére áttérnénk, első sorban a vezetékegység motorok szabályozó berendezéseit írjuk le. Minthogy ezek az összes motoroknál azonosak, csupán a 87. ábra ismertetésénél kell részletesebben leírni. Ezek a vezetékegységmótorok mellékáramkörű motorok és mindegyik mótor gerjesztő tekercseléséhez egy ellenállás kapcsolódik, melynek segélyével a motort kézi beállítás útján a kellő sebességre hozzuk. A (603) vezetékegységmótor munkaáramát két (604) és (605) egyenáramú tápláló vezetékből kapja. A mótor egyik 2