63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — Ekkor először is a (158) csap éri a lejtős (157) fölületet, így a (155) kengyelt fölfelé billenti úgy, hogy a (156) toldat a beállító rúdak hatásköréből fölfelé kiemelkedik. A (155) kengyel — mialatt a (158) csap a 41—44. ábrán a néző felé közeledik, — tovább elfordul, míg néhány ily elfordulás után a (147) emelő a (151) rúgó nyomása alatt a 44. ábrán látható helyzetébe vissza nem tér. Ha ekkor az (56) rúd visszafelé mozog, a (158) csap is elhagyja a kengyelt és ez azonnal normális helyzetébe tér vissza. A csatolt rajzokon a kontaktus berendezés mozgó részei a 40. ábrán nyugalmi helyzetükben láthatók. A 41. ábra a részeket ama helyzetben tünteti föl, melyben az egyik beállító rúd oldalmozgásánál a (156) toldatot megfogta és a (147) emelőt oldalt eltolta. A 42. ábra a 41. ábrához tartozó fölülnézet. A 44. ábra a részek ama helyzetét mutatja, melyben a csap a (155) kengyel fölső fölülete fölött elhaladt, míg a 43. ábra a részeket a 41. és 42. ábrán látható helyzetből a 44. ábrán látható helyzetbe való átmenetüknél tünteti i'öl. A kontaktusberendezés meggátolja, hogy a továbbító kötés egy fordulatnál hosszab ideig legyen bekapcsolva. Ebből az okból a kötés működtetése szempontjából mellékes, meddig tartunk egy billentyűt lenyomva, vagy meddig maradnak a működtetett beállító rúdak működési helyzetükben. A (152) kontaktusrúgó szerepe később, az elektromos berendezés ismertetésénél fog világosabban kitűnni. A 40. ábra a továbbító kötés kapcsolási sémáját a legegyszerűbb és legelemibb alakjában mutatja be példaképen arra az esetre, melyben a gépet a billentyűzet segélyével a föladó telegrammlap elkészítésére használjuk. A (159) továbbító elektromágnes a közös mágneskeret egy toldatában van elrendezve (20. és 30. ábra) és egy a keretben forgathatóan ágyazott (162) fegyverzettel van ellátva, mely fölső fölületén a (163) rúddal áll csuklós kapcsolatban* ennek fölső vége pedig egy szögemelő(164) karjához van csuklósan kapcsolva. Ennek az emelőnek karjai a (130) tengelyen lazán forgatható (165) perselyen (21. ábra) vanak szerelve, (166) karja pedig u perselytől fölfelé nyúlik és (167) orrban végződik, mely a kötés működési módját szabályozza (30. ábra). A továbbító kötés egyes részei legvilágosabban a 28. ábrán láthatók, többek között (168) gyűrűs részből áll, mely a (68) tengelyre föl van ékelve és sugárirányú (169) fogakkal van ellátva, melyek egy gyűrűalakú (170) karimából vannak kivágva. Ez a gyűrű a kötés fix részét képezi. A laza rész (171) agyból áll, mely a (68) tengelyen lazán forgatható és gyűrűalakú, a (173) karima által képezett (172) horonnyal és agyalakú megnyújtással van ellátva és a már említett (67) lánckerékre van ékelve. Ezt a kereket, mint azt már említettük, a (65) lánckerék hajtja, mely a (62) rúd és kiegészítő részei segélyével az (52) hajtórúdat a szükséges mozgásnak indító (64) tengelyen, van fölerősítve. A kötés fix és laza részét időszakosan a (174) tuskó kapcsolja, mely a (173) karima derékszögalakú kivágásában eltolhatóan van elrendezve. Egyik oldalán a tuskóba (175) fogak vannak bevágva (27. ábra), melyek a fix (168) kötésrés/í fogaival kapcsolódnak. A (174) tuskó a fogakkal szemben fekvő végén egy a (171) agyba szerelt (176) rúgó hatása alatt áll, mely a (174) tuskót rendszerint a fix kötésfél felé szorítani, tehát a kötést létesíteni törekszik. Mindkét részt azonban a (176) rúgó hatása alatt álló tuskó maga tartja egymásból kapcsolaton kívül, még pedig a (166) emelő végén alkalmazott (167) orr segélyével. Ez az orr ugyanis a tuskó lejtős (177) fölületére hat (27. ábra) és ezt a (176) rúgó hatása ellen visszanyomja. A (178) tuskó a (167) orr befogadása céljából ki van vágva. Az orr rendszerint a (174) tuskóval kapcsolódik úgy, hogy a kötés laza