62915. lajstromszámú szabadalom • Tartány törmelékes anyag számára

__ Megjelent 1914. évi április iiő 7-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI g&ff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62915. szám, XVI/f. OSZTÁLY. Tartány törmelékes anyag számára. B. SEIBERT GÉPGYÁR SAARBRÜCKENBEN. A bejelentés napja 1913 február hó 11-ike. Jelen találmány tárgya oly vastaitányokra vonatkozik, melyek hosszúkás négyszögalakú alakban elhelyezett törmelékes anyagnak fölvételére szolgálnak. Ilyenfajta tartányok méretezésénél, melyek darabos, vagy szemes anyagot vesznek föl, igen fontos a rézsű hajlásszöge. A rézsűhajlás azonban nemcsak a különböző anyagokra nézve tér el, hanem egy bizonyos anyagra nézve sem mindig azonos. Változik aszerint, amint az anyag egyes darabjai kisebbek, vagy nagyobbak, \ akimint az anyag nedvességtartalma széliül. Fzideig az ilyen célú tartányokat derékszögű négyszög, illetve négyzet keresztmetszetű szekrények alakjára készítetlek, melyeknek oldal- és fenékfalait oszlopokon nyugvó egyszerű, vagy tagozott tartók támasztották alá. Ezen tartókra vagy bádoglemez szögecsöltetett, vagy pedig ezek deszkákkal, vagy tetőcserepekkel födettek be. Azon esetben is, ha a fenéklap nem készült teljesen vízszintesen, hanem könynyebb kiürítés céljából ferdén, a falak és fenék előbb említett módon készültek. Az ilykép szerkesztett tartók igen egyszerűen méretezhetők; alakjuk független a rézsűhajlástól, mivel utóbbi csakis a szerkezet igénybevételét befolyásolja. Ezen tartók azonban nem gazdaságosak, mivel tapasztalat szerint igen sok vasanyagot használnak föl és az oszlopoknak aránylag közel kell egymáshoz állr niok; ennek következtében ezek igen drágák. Következménye volt ezen hátránynak, hogy a vasbeton-tartányok csaknem kiszorították az eddig használt vastartányokat. Különösen fönnállt ez olyan tartányokra, melyeknek alaprajza igen lioszszúra nyújtott derékszögű-négyszög és melyeknél a támasztóoszlopok a tartánynak csakis két hosszszélén állíthatók föl. Ilyfajta szerkezetek a kohászatban és bányászatban igen gyakran találhatók. Ismeretessé váltak már oly tartányok is, melyeknek feneke oly lemezből állott, melynek alakja a támasztóvonalhoz (kötélgörbe) illeszkedik, vagyis oly függőfenék, mely két oszlop között elrendezett tartókra van ráfüggesztve. A tartány tehát lényegében oly teknő volt, melynek keresztmetszetét fölül nyitott, folytonos görbe alkotta. Ezeknél tehát a bádogfen éknemcsak burkolat, hanem egyszersmind teherviselő-szerkezet is volt.