62870. lajstromszámú szabadalom • Folyadékmedence

ismertetve, melyek a jelen találmány tárgyának néhány foganatosítási alakját tüntetik föl. Az 1. ábra a találmány szerint kiképezett medencének vázlatosan rajzolt függélyes metszete. A 2. ábra fölülnézete. A 3. és 4. ábrák a medencének egy részét láttatják nagyobb léptékű metszetben és fölülnézetben. Az 5. és 6. ábrák egy másik foganatosítási alak egy részének függélyes metszetét és fölülnézetét tüntetik föl. A törzsszabadalom értelmében a fali nemezeknek kétféle rendeltetésük van, amennyiben egyrészt a vízelzáró burok elemeit alkotják és másrészt, ha a kifejezés egyszerűsítése céljából a törzsszabadalom csak 1. ábrájában föltüntetett íoganatosítási alakot vesszük tekintetbe, számos tartónak (a) húzóvödörét képezik, melyeknek nyomó övét a (d) támrudak, fölfokvését pedig a (b) és (c) gyűrűk alkotják. Mivel a falak az alkotok mentén (meridiánokban) a támvonal szerint vannak formálva, a főfeszültségek meridiánvonalak hosszában lépnek föl, míg az ezeken kívül esetleg még bekövetkező gvürűfeszültségek csak alárendelt jelentőségűek. Amint az már a törzsszabadalombán megállapíttatott, a gyűrű feszültsegek könnyen csökkenthetők, esetleg teljesen ki is küszöbölhetők. Lényeges az, hogy nagyságukban tetszés szerint befolyásolhatók. A gyűrű feszültségek teljes kiküszöbölésének határesetében most tisztán elméletileg lehetséges az (a) lemezek és (d) tartók szerepének fölcserélése. Az ily fölcserélés esetében előálló medencealak vázlatos metszeti föltüntetésében, (1. és 2. ábra) csak annyiban tér el a törzsszabadalom megfelelő ábrájától, hogy ennek a támrúdat nézetben föltüntető kettős vonala most már a fal harántmetszetét jelenti és ennélfogva mint teljesen vastag vonal húzandó ki, míg a görbe vonalnál, mely most a támrudak alakját jelzi, ennek fordítottja áll. Ha még ezenkívül a támrudaknak és fallemezeknek a törzsszabadalomban használt jelzéseit is megtartani akarjuk, azok helyét kell fölcserélnünk. Tehát belül vannak az (a) lemezek, kívül a (b) támrudak, fölül, illetve alul a (b) és (c) gyűrűk. A föllépő igénybevételekre nézve döntő jelentőségű az, hogy az ívelt (d) támrudak sugárirányban az építési talajhoz képest szabadon elmozoghassanak. A támaszok tehát nem mint pillérek vagy támial?k képeztetnek ki, melyek a talajhoz fekszenek és avval szilárdan össze vannak kötve, hanem, amint az a 3. és 4. ábrákban föl van tüntetve, csak fokozatosan csökkentett hosszal biró, vízszintes rudak vagy a meridiansikban fekvő, teljes (g) bádoglemez segélyével vannak a vízelzáró burkolattal összekötve, valamint alul és fölül a sugárirányban megfelelően tágítható (b) és (c) gyűrűkhöz erősítve. A megadott föltételnél, mely egyúttal jellemző vonását képezi az új folyadékmedencének az ismert hengeralakú folyadékmedencékkel szemben, ki van zárva, hogy a fallemezek a támaszok között kigörbüljenek; sőt összeségükben egyetlen, függélyes tengelyű hengert alkotnak, melynek átmérője az összmedence átmérőjével megegyezik. A fallemezek ép úgy, mint a törzsszabadalom (d) támrúdjai, függélyes irányban nyomásra lesznek igénybe véve, míg a föllépő húzóerők a támvonalnak megfelelően, vagyis a törzsszabadalom ívlemezekhez hasonlóan formált erőtagokra vagyis az új (d) támrudakra viteti nek át. A (b) és (c) gyűrűk igénybevétele azonban majdnem változatlan maradt. Ezen puszta megfordítással azonban, mely szigorúan mathematikailag csak egy meghatározott határesetben vihető keresztül, biztos elrendezés még nem érhető el, mert most már a magasságukban nyomásra igénybevett fallemezeket kihajlas ellen kell biztosítani. Ez, a találmány eredeti eszméjének következetes továbbfejlesztése által oly módon történik, hogy ismét gyűrűfeszültségek vezettetnek be. Emellett figyelembe veendő, hogy gyűrű-