62844. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kikapcsolás

2 azok kocsik összetolatása alkalmával az ütközéseket fölfogják. Hogy ezen alkatrészek kellő játékkal bírjanak, a horognak (4) csapja előnyösen valamivel kisebb át mérővel bír, mint a horogban lévő furat. A (8) retesz, melynek alakja a 4., 5. és 6. ábrákból vehető ki, mint a törzsszaBadalom tárgyánál függélyes irányban mozog. Külső fölületei laposak és egymással párhuzamosak, melyeknek egyike a kapcsolófejnek falához támaszkodik, míg belső fölülete a horogfarknak megfelelő fölületéhez fekszik. A fölső retefezrész a tulajdonképeni rögzítő tömböt képezi, míg í> többi rész, mely a lenyúló (9) szár alakjában van kiképezve és a (10) nyúlvánnyal bír, az elreteszelés biztosítására szolgál. A rögzítő tömbnek mellső része a lefelé irányuló (11) nyúlvánnyal van ellátva (4. ábra), míg hátsó része a rézsútos (12) fölülettel bír, oly célból, hogy a retesz a záró helyzetbe csúszhasson, miközben a (10) nyúlvány a kapcsolófejben kiképezett (13) vájatba jut. A retesz megemelése alkalmával a fölső rögzítő tömb a megfelelő (14) térbe jut, mely a kapcsolófej fölső részében van kiképezve. A retesznek a záró helyzetből való kimozdítását és annak a kapcsolófej hátsó részében kiképezett (15) fokra való ráemelését (5. ábra), a horognyitó eszközli, melynek a kapcsolóié jen belül fekvő és ennek külső részéig mozgó része a találmány szerint egy hajlékony vonó közegbői, pl. a (16) láncból áll (8. ábra). Ezen láncnak belső vége a horogfarkhoz és előnyösen ennek nyúlványához van erősítve és pedig azáltal, hogy a lánc a horognyulványnak függélyes (a) furatán van átvezetve, melynek fölső részénen az oidalas (b) hornyok vannak kiképezve. A láncnak vége a T-alakú (17) fejjel van összekötve, melynek szára a furaton átjár, míg oldalnyúlványai a (b) hornyokba illeszkednek, minek folytán a láncnak ezen vége az (a) furatból való kihúzás ellenében rögzítve van. A horogfarkból kiindulva, a lánc harántirányban és lefelé halad és a retesz feneke alatt tovább haladva. a kapcsolófej belsejében előnyösen fölfelé, majd pedig a kapcsolófej nyúlványában kiképezett (18a) nyíláson át kifelé van vezetve és másik végével egy megfelelő emeltyű höz kapcsolva. Midőn a láncot a kapcsolófejben lévő (18a) nyíláson kifelé meghúzzuk, közbenső része a retesz alsó végéhez nekifeszülve, azt megemeli. A retesznek alsó vége a rézsútosan lefelé és hátrafelé nyúló (19) fölülettel bír (4. ábra), mely közvetlenül a lánc fölött van, minek folytán a lánc ezen görbe fölületre hatva, a (9) szárat hátrafelé billenti. A kireteszelés tehát kétféle funkció által eszközöltetik: először azáltal, hogy a (19) fölületre a reteszt megemelő nyomás gyakoroltatik és másodszor azáltal, hogy a retesz súlya a láncra átviletvén, a retesz szára a rögzítő tömbnek előre ható túlsúlya folytán hátrafelé billen. Ha a láncot még tovább is húzzuk, akkor a retesz annyira megemeltetik, hogy a retesz fölső része által alkotott rögzítő tömb a horogfarkat szabaddá teszi, amikor is a láncra gyakorolt további húzás folyamán a kapcsolóhorog kilendíttetik vagyis kikapcsaltotik. Ha ez megtörtént és a láncra kifejtett húzást beszüntetjük, a retesz addig sűtyed, mig a horogfarkra nem nehezedik, melyen aztán mindaddig megmarad, míg a horgot őjbói be nem kapcsoljuk, amikor is a retesz a 4. ábrán látható helyzetbe sülyed vissza, melyben a horgot rögzíti és maga is elmozdulás ellenében rögzítve van. Ugyanilyen a működés akkor is, midőn a kapcsolás szemben lévő kapcsolással nincsen összekapcsolva és ha ennek folytán a horog szabadon leng. Ha a horog egy másik kocsival való öszszekapcsolás folytán a nyitásban meg van gátolva, a reteszt, mint előbbi esetben, megemeljük és a rézsútos (19) fölületnek a lánccal való együttműködése által hátrafelé billentjük. Ezután a reteszt tovább is emeljük, de nemcsak addig, míg a rögzítő tömb a horogfarkat szabaddá teszi, hanem kissé följebb, míg a retesz szárának alsó vége a (15) fokig nem ér, mire a retesz