62844. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kikapcsolás

szára a láncnak az említett rézsútos fölületre gyakorolt behatása és a retesz előrecsüngő tömbjének súlya következtében a már leírt módon hátrabillen és a (15) fokra jut. Miután ez megtörtént, a láncra gyakorolt további húzás hatás nélkül marad, minthogy a horog mozgásában akadályozva van. Ezen helyzetnél a retesz a horognak pályájából el van távolitva és midőn a horog a vele összekapcsolt szomszédos kocsi széthúzó hatása folytán a nyitott helyzetbe jut, a horogfarknak (5a) nyúlványa (5. ábra) a reteszfej lefelé irányuló (11) nyúlványának rézsútos fölületére talál. Az (5a) nyúlvány tehát a reteszt nyugalmi helyzetéből előre mozgatja, amikor is a retesz súlya a horogfarknak rézsútos fölületére nehezedik és így a retesz megemeltetvén, ennek szára előre billen. Ezen behatások következtében a retesz nyugalmi helyzeté bői elmozgattatik, amikor is a horogfarkon függ és a horognak további mozgatása folyamán ezen helyzetben megmarad. Mihelyt azután a horogfark a retesz alól kilendült, a retesz az ágyazási térben lefelé sülyed és záró helyzetébe esik (4. ábra). A 9. és 10. ábrákon oly foganatosítási alak van föltüntetve, melynél a kapcsolófejben kiképezett vájat és az ebbe hatoló retesznyúlvány el van hagyva és ehelyett a retesz mellső oldalának fölső sarka a rézsútos (21) szöglettel bír. Ezen foganatosítási alaknál a (21) szöglet a zárás biztosítása végett a kapcsolófejnek (22) vájatával működik együtt. A 9. ábra a leirt részeket elreteszelt helyzetben mutatja. Ha a láncot meghúzzuk és ez utóbbi a retesz szárának rézsútos (19a) fölületére hat, a retesz szárj. egyrészt a rézsútos fölülete és másrészt a retesznek előrecsüngő tömbje miatt, mint az előbbi foganatosítási alaknál, kibillen, amikor is a retesznek (21) szöglete a kapcsoló falában lévő (22) vájatban előre és fölfelé csúszik. Az alkatrészeknek egyéb mozgása az előbbi foganatosítási alak nyomán leírtakéval megegyez. Az előzők után a jelen találmány tárgyának előnyei könnyen fölismerhetők. Az alkatrészek egyszerűek, kevés számúak, könnyen álithatók elő és könnyen szerelhetők. Az alkatrészek csak kevés vagy semminemű megmunkálást nem igényelnek, amellett nagy méretűek, szilárdak és törésnek nincsenek kitéve. A hajlítható horognyitó a horogra közvetlenül hat és így a horog nyitása céljából emeltyűk, csuklók vagy bütyökfölületek alkalmazása fölöslegessé vált. Más szavakkal, a külső lánc és a horog közötti összekötő elem gyanánt alkalmazott horognyitó a szóban forgó működtetésre kiválóan alkalmas, amennyiben a horogra közvetlen húzást gyakorolva, ezt könnyen nyitja, míg hajlíthatósága folytán a reteszt kireteszeli és megemeli. A hajlítható reteszemelő és horognyitó lehetővé teszik, hogy a kapcsolást, amint azt az 1., 2. és 3. ábrák mutatják, külön böző helyekről és oldalakról való működtetésre rendezzük be. Az 1. ábrán a (1G) lánc a kocsi oldala mentén húzódik, ahol azt a fékező könnyen érheti el és hol a (25) kampóhoz van erősítve; a lánc itt a kapcsolónak ugyanazon oldalán van, inint a kocsikapcsolófejben lévő, a lánc számára szolgáló nyílás. A 2. ábra szerint a lánc az ívelt (26) vezetékben halad át (világosabban a 8. ábrán látható), honnan lefelé, majd a kapcsoló alatt oldalt vezettetik és a (27) rúdhoz van erősítve, mely a szélső harántgerendához a mellső deszkához, vagy magához a kapcsolóhoz erősített alkalmas (28) és (29) kengyelekben vezetődik. A kocsifékező a (30) fogantyút megragadva, a (27) rudat húzza, amikor is ezen húzás a láncra vitetik át, mely ekkor a a kapcsolást működteti. A 3. ábr? szerint a lánc a (21a) vezetéken át az ismert módon működtetett (22) csuklón levő összekötő elemhez van fölfelé vezetve. Habár a föltüntetett esetekben az egyiknél a külső lánc jobbra, a másiknál balra és a harmadiknál fölfelé húzatik, azért a hajlítható reteszemelő és horognyitó a rája különböző irányok felől gyakorolt húzások dacára egyforma könnyű-