62758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet rostos anyagból és hidraulikus vagy más kötőszerből álló lemezeknek vagy rétegeknek formálására ill. verésére

Megjelent ll>14. év! március hó 21-én. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62758. szám. XVII/f. OSZTÁLY. Eljárás és szerkezet rostos anyagból és hydraulikus vagy más kötőszerből álló lemezeknek vagy rétegeknek formálására ill. verésére. LANHOFFER EDMOND MÉRNÖK POISSYBEN. A bejelentés napja 1913 március hó 26-ika. Rostos anyagból és hydraulikus vagy más kötő szerből álló kő-kéreglapok vagy lemezek mindaddig, míg a kötő szer le nem kötött, dekorativ vagy más hatások létesítése céljából verési megmunkálásra alkalmasak. Az eddig ezen célra alkalmazott eljárások csak addig szolgáltatnak jó eredményeket, amíg igen lapos reliefekről van szó. Mihelyt azonban a reliefek egy bizonyos, a kezelt anyag minőségétől függő mértéknél magasabbak, az anyag szétszakadozik és költséges utánmunkálást tesz szükségessé, mely a leggondosabb foganatosításnál sem teszi lehetővé a modell pontos utánzatának elérését. 'Eezenkívül oly patricának előállítása, mely az anyagnak a reprodukálandó reliefhez megkövetelt eltolódását pontosan eszközli és az anyagnak a matrica összes részeibe való behatolása után való egyenletes sajtolását teszi letehővé, oly nehéz és költséges munkával jár, hogy annak tökéletes foganatosítása majdnem lehetetlen. A jelen találmány tárgya már most oly eljárás, mely ugyanoly anyagból sokkal magasabb reliefeknek előállítását teszi lehetővé és a patrica kérdését jelentékenyen egyszerűsíti. A találmány szerint ugyanis a dombormüvi formálás oly verési munkával történik, melyhez semmiféle patrica nem szükséges és mely az anyagot a formának összes, legapróbb részeibe beviszi és ezenkívül az esetleg képződő szakadásokat zárja. A jelen találmány szerint ugyanis az anyagot az ezáltal alkotott lemez, illetőleg réteg alatt fekvő matricába bedöngöljük, illetőleg beverjük és pedig oly ütésekkel, melyek az anyag minden pontjára szilárd testek vagy folyadékok által fejtetnek ki, mely utóbbiak bizonyos eleven erővel birnak és mintegy eső alakjában vettetnek a formálandó lemez, illetőleg réteg felé. Ezen célra pl. nyomás alatt álló vízsugarakat vagy apró szilárd testeket, pl. bizonyos magasságból leejtett golyókat alkalmazhatunk. Az első ütések hatása alatt az anyag a forma relief részeihez hozzátapasztatik és annak bizonyos mérvű zúzása közben a fölösleges anyag a formának mélyebb részeibe hatol be, miáltal ezen részek azon kiegészítő anyagot kapják, mely szükséges az anyag szakadásainak zárására, melyek föltétlenül bekövetkeznek az anyagnak