62746. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kölcsönös hatás létesítésére folyadékok és gázok vagy gőzök között

lás fölülről történik) korlátozható úgy, hogy a kölcsönhatás a folyadék és gáz között meghosszabbítható. A mellékelt rajzon, az 1. ábra a találmány éltelmében szerkesztett berendezés függélyes metszete, a 2. ábra vízszintes metszet az 1. ábra 13—13 vonala szerint, a 3. ábra az érintőirányban lyukazott fölület nézete. A találmány szerinti eljárást érintő irányú nyílások segélyével foganatosítjuk, amelyek egy olyan sík felé hajlanak, amely derékszög alatt fekszik azon tengelyhez, mely körül a gázáramok a tokban keringenek, azaz ezen nyílások az említett síkhoz viszonyítva, bármily szög alatt el lehetnek helyezve, kivéve a derékszöget. A hajlást kétféle módon kaphatjuk meg, amelyeket külön vagy kombi -nációban alkalmazhatunk. Az egyik elrendezésnél a nyílás azon része, amely tekintetbe jön, derékszögű határvonalat képez a gáznak a nyílásokon keresztül menő mozgási irányához, amely vonal a fönt említett síkhoz hajlik. A második elrendezésnél a nyílás hossztengelye jön tekintetbe, azaz azon vonal, amely abban az irányban fekszik, amelyben a gáz a nyíláson keresztül áramlik. Az első elrendezést úgy kapjuk meg, hogy a nyílásokat a tok falában olyan módon rendezzük el, ahogy az a törzsszabadalomban le van írva, azonban azzal a módosítással, hogy a körkeresztmetszetű tokot henger helyett egy kúpnak része gyanánt képezzük ki. Ebben az esetben az örvénylő gázáramok, illetve a folyadék részecskék, amelyekkel ezek a mozgást közlik, arra törekszenek, hogy a kúp azon része fölé haladnak, amelynek a legnagyobb átmérője van úgy, hogy a folyadékrészecskék a gázáramok által egy részletmozgást kapnak, amely párhuzamos azzal a tengellyel, amely körül a gázáram kering. A második elrendezésnél a tok falának pontos fekvése a tok tengelyéhez viszonyítva nem bír különös fontossággal, amennyiben a kívánt hatást akkor is elérjük, ha a nyílásokat bizonyos hajlással rendezzük el a falban úgy, hogv a gázáramok, mialatt ezen nyílásokon keresztül haladnak, egy részletmozgást kapnak, amely párhuzamos azzal a tengellyel, amely körül az áramok keringenek. A berendezés általában úgy van szerkesztve, hogy az örvénylő tengely függélyes, amely esetekben az új módszer foganatosításánál a folyadék fölfelé vagy lefelé haladó részletmozgást kap, azaz annak esését előmozdítjuk vagy hátráltatjuk, illetve fölemelkedését elősegítjük. Az utóbbi esetben a folyadék a kamara fenekétől fölemelkedik és szétoszlik az érintőiránybari lyukazott föliileten. Az 1. és 2. ábrában (a) a kónikus tok, amely a fölső és alsó (33) és (34) gyűrűalakú lapok között van elrendezve. A tok fölső végének középső része el van zárva, amely célra pl. (35) üveglap alkalmazható. A gáz számára való (b) bevezető nyílások az (a) tok alsó felén vannak elrendezve és fölöttük (36) nyílások vannak gyűrű alakban alkalmazva, amelyek célszerűen megközelítőleg tangenciálisan vannak a tokhoz elrendezve és ellentétes irányban fekszenek a gáz bevezetésére szolgáló (b) nyílásokkal szemben. Ez az elrendezés a 2. ábra két oldalán látható; a baloldalon a (36) nyílások fölső gyűrűjének metszete, a jobb oldalon pedig a (b) bevezetőnyílások gyűrűjének metszete van ábrázolva. A tokba folyadékot vezetünk be és azt az alsó (34) lap fölső fölületén, pl. (37) cső segélyével, szétosztjuk. A készülék működésbe hozatalánál a gáz forgó mozgása a folyadék forgását idézi elő, amelyet azután a centrifugális erő a tok rézsútos falán fölfelé hajt. A folyadék ezáltal önműködőlég szétoszlik azon a föliileten, amelyen keresztül a gáz belép. Ha a folyadék ezen íölület fölső határához ér, eljut a (36) nyílásokhoz, amelyeknek iránya megkönnyíti a folyadéknak kifolyását az (a) tokon keresztül a (38) gyűrűalakjú csatornába. Ebből a csatornából a folyadék a (39) csövön folyik keresztül, amely cső a (40) szifonba torkol, amelyből a fölös foliya-