62702. lajstromszámú szabadalom • Ágyazás zsilipkapuk részére
pedig a kapu hátsó fölülete, amelyriel fogva a kapufülkének támaszkodik és a víznyomást a falazatra viszi át. A 7—9. ábrán (1) az egyik kapuszárny, melyhez a másik (la) fekszik, (2) a kapu tömítési fölülete, illetve a zsilipküszöb föliilet. Az (1) kapu hátsó részére (10) támasztó bütyök (támasztólécek) vannak erősítve, melyek a fülke falazatában ágyazott (11) támasztólemezhez fekszenek. A kapusarok alsó csapágya a ferdén elhelyezett (4) csapból áll, mely egy fölső (12. és egy alsó (13) golyóval van ellátva. A kapuszárny (14) ütközőig a fülkétől elmozgatható. A kapu fölső része -(15) nyak-csapágy révén van vezetve. A közönséges talpcsappal ellátott alsó kapusatoknál következő hiányok lépnek föl: önsúlyuknál fogva a nyak-csapágy húzásra és a talpcsapágy vízszintes nyomásra van igénybe véve. Ennek folytán a kapu és ezzel együtt a támasztó bütykök igyekezete fönt a (t) fülkétől távolodni, alul pedig ahhoz közeledni. Az alsó bütyök eszerint talpcsapágy mellőzése esetén, a támasztólemezhez feküdne. A kapu könnyű forgatása végett azonban a támasztóbütyköknek az egész zárómozgás alkalmával szabadnak kell lenniök és az egész terhet a taupcsapágynak kell fölvennie. Csak midőn a kapu be van zárva, az alsó bütyöknek kell megfeküdniök és ezáltal a talpcsapot tehermentesíteni. Rendkívül nehéz és az üzemi kopás folytán lehetetlen a forgó csap és támasztólemez egymástóli távolságát állandósítani. Ha a távolság igen csekély, akkor a támasztóbütyök egyáltalában meg nem. fekszik és ekkor a csapnak az egész íámasztónyomást föl kell vennie és ennek következtében eltörik. Ha a távolság igen nagy, vagy ha a kapu hátsó része és a fal közé egy idegen test jut, akkor az alsó támasztóbütyök lemezéhez érkezik, még mielőtt a kapu teljesen be volna zárva és a folytatólagos zárómozgás folytán azon fölcsúszik. Ezáltal a kapu talpesernyője a csapról leszoríttatik és az egész vízszintes nyomás a támasztóbütyök re és lemezekre vitetik át ugy, hogy a föllépő súrlódás folytán a kapu zárás közben nyikorog és csak igen nagy erővel zárható. Eddig a csap erős oldalelnyírását és törését azáltal iparkodtak meggátolni, hogv csapágyában bizonyos játékkal bírt. Természetes, hogy ezáltal a serpenyő a csapra fölcsúszott és a talpfölület nyírásra igen nagy mértékben lett igénybe véve. A találmány tárgya által ezen összes hiányok kifogástalanul lettek kiküszöbölve. A 7., 8., 9. ábra szerint az ingatámasz annyira ferdén van elhelyezve, hogy a csapnyomás merőleges (V) eredője a (13) ingaközépponttól jobbra fekszik. Ezen eredő eszerint iparkodik, hogy az ingatámaszt a (Vg) nyomatékkal a fülkétől lebillentse, és pedig a (Hh) nyomatékkal szemben amellyel a csapnyomás (H) vízszintes nyomatéka azt a fülke felé billenteni igyekszik. Célszerű az ingahajlást olykép választani, hogy a lebillenő (Yg) nyomaték nagyobb legyen, mint megbillentő (Hh) nyomaték, és pedig addig, míg a (H) vízszintes eredő a kapu súlyától ered. Ekkor az ingatámasz a (14) ütközőn fekszik és a kapu háta a (10) támasztó bütykökkel a fülke (1) támasztó lemezeiről le van emelve. A kapu ennek folytán a fönt említett súrlódási ellentállások nélkül teljesen elzárható. Csak midőn a víznyomás folytán a í.ámasztónyomás bekövetkezik és a (H) vízszintes eredő nagyobb lesz az ingatámasz a fülke felé addig billen, míg a (10) bütykök a (11) támasztó lemezeken fölfekszenek. Mihelyt a támasztónyomás megint megszűnik, a (Hh) nyomaték megint a (Vg) nyomaték értéke alá csökken és utóbbi az ingatámaszt megint a fülkétől (14) ütközőig mozgatja, úgy hogy a kapu nyitása alkalmával megint a fülkéről leemeltetik. Ha azonban az ingatámasz hajlása oly csekélyre választatott, hogy a (Yg) nyomaték kisebb, mint a kapusúly által egyedül előidézett (Hh) nyomaték, akkor