62702. lajstromszámú szabadalom • Ágyazás zsilipkapuk részére
ugyan a bütykök a támasztólemezeken állandóan fölfekszenek, azonban az ingatámasz hajlása folytán egy megfelelően kisebb nyomással, mint az eddig ismeretes ágyazással ellátott kapuknál, úgy hogy ezen esetben is az említett hátrányok tetszés szerinti mértékben kiküszöbölhetők. Ha az ingatámasz hajlása oly nagy, hogy (Yg) nyomaték a (Hh) nyomatékkal épen egyensúlyban van, anélkül, hogy támasznyomás jelen volna, akkor a bütyök és támaszlemezek közötti nyomás és így a káros súrlódás is teljesen meg van gátolva. Azonban sok esetben egy függőlegesen állított ingatámasz is lényeges előnyöket biztosít, mert az alátámasztott kapusaroknak vízszíntes irányú mozgékonyságot kölcsönöz. Ekkor a kapu ugyan elzárt helyzete előtt a fülkére fekszik, de folytatólagos zárómozgása közben az alátámasztott kapupont majdnem ellentállás nélkül a megkövetelt mozgást végezheti, mivel a pillanatnyi forgási középpont a csapágytengelyből a kapu és fülke közötti érintkezési vonalra vitetik át, ugy hogy az említett kjáros súrlódás ezen esetben is meggátoltatik. Úgy a fölső, mint az alsó ágyazás oldaljáték nélkül készíthető, ami azon előnnyel jár, hogy az eddig- használatos talpcsapokkal szemben kevesebbet kopik. Azonban általánosságban az ingatámasz ferde elrendezése előnyösebb. A 7—9. ábrán látható kapuknál, melyeknél az oszloptömítés a zsilipküszöb síkjában fekszik, az ingatámasz merőleges hajlássíkja előnyösen oly helyzetbe hozatik, hogy mint ez a 8. ábrán jelezve van, nemcsak a (10) bütykök a (11) támaszlemezekről, hanem a (20) tömítőlécek és a (2) fölfekvési fölületeiről le vannak emelve. Ennek elérésére az ingatámasz tengelye (c) és (s) közé helyeztetik, nu mellett (s) a kapusúlypont és (c, m) a <c, n) kapusúly és (c, o) támasztónyomás vízszíntes nyomásának eredője. A (c, n) kapusúly folytán keletkező vízszíntes nyomás egyedül a súrlódás tekintetbe vétele nélkül a (13) támasztópontra vonatkoztatva oly nyomatékkal bír, melynekt igyekezete, hogy a (20) támasztóléc (2) fölfekvési fölületeéröl leémeltessék, míg a (c,, o) támasztónyomás hozzájárulásakor a (c, m) eredő nyomatéka a (20) tömítölécet magához húzza. Ezen elrendezéssel eszerint eléretik, hogy a támasztónyomás megszüntetésekor nemcsak a (10) bütykök távolíttatnak el a támasztólemezektől, hanem a (20) tömítőléc is fölfekvési fölületétől úgy*, hogy súrlódás és kopás meggátoltatik. Ezen cél elérésére egy másik kivitel szerint az ingatámasz körülbelül a (1.4) ütköző magasságában oldalt ferdén olykép rendezhető el, hogy a fülkétől való távolodása közben egyidejűleg a (2) fölülettől ferde irányban kényszermozgásúan távolodik. A 10. és 11. ábrán föltüntetett zsilipkapunál a kapuszárny a (2) küszöbön tűi szabadon mozoghat és tömítésül a rugal -mas (16) lemez szolgál. Azonban a kapuszárny háta nincsen egyes bütykökkel ellátva, hanem egy végigfutó (17) támasztó léccé kiképezve, mely a fülke támasztólemezének. fekszik és egész hosszában tömítő. Ennek folytán szükséges, hogy a záró és nyitómozgás alkalmával a kapu a forgólemezről leszoríttassék, zárt helyzetben pedig a támasztó nyomás által hozzászoríttassék. A küszöb síkjától való eltávolítása azonban a forgó mozgás közben szükségtelen. Eszerint az inga a küszöb síkjához képest párhuzamos sikban rendezhető el. A vízszíntes nyomás káros hatásának kiküszöbölésén kívül a találmány tárgya ép úgy, mint az 1—6. ábrán látható csapókapuknál is azon előnyt biztosítja, hogy a (2) tömítési fölület és kapu közé jutott idegen testek folytán a talpcsap el nem törik, hanem a kapu zárásakor a (20) tömítőléc (7., 8., 9. ábra) a (2) falazattól megfelelő távolságra távolodik anélkül, hogy valami rendelenesség bekövetkeznék. Ezen kiviteli példáknál használt inga4 -
