62694. lajstromszámú szabadalom • Repülőgép

keretre varrva, mi által a csupaszon maradt külsőrész mintegy abroncsot képez és a szövetet megvédi a kopástól. A légcsavar szárnyak hátsó, illetve belül eső részein a behuzat v alakot formálva tágan és varratlanul van hagyva, hogy itt az összenyomott levegőt tölcsérszerűen bocsássa át. A szárnykereteket törés vagy vetemedés ellen — saját ruganyosságán kívül — az előre nyúló tengelyvég, illetve a (c3) kötél vagy huzal védi, mellyel a szárnyak ferdesége is szabályozható. A kosárváz, oldalkormány- és légcsavarkeret hajlított fából, illetve könnyűség és ruganyosságra való tekintetből spanyolnádból úgy van összealkotva, hogy ahol az alkatrészek egymást keresztezik, illetve egymással összefoglalva vannak: fémhüvelybe szorítva, a hüvelyek egymáshoz forrasztatnak s ezeken keresztül „székcsavarral" erősíttetnek; ezektől eltérőleg az alkatrészek és behuzataik — fölületbehuzat és kötelei kivételével — másnemű (lemez stb.) anyagokból is készíthetők s a maguk természete szerint megmunkálhatok. d) A fölület, melynek oszlopszárából kereszt alakban a (d6) csuklón fölfeli mozdítható 4 (dl—dl) kar nyúlik ki, amelyek egyike, az előre nyúló, rövidebb az oldalsó karoknál s a megkívántató hajlásszögben fölfelé mered, mely állásban (d3 és d4) kötelein kívül, elül csuklón hozzá erősített s a másik végén sarkantyúszerű hüvelyével az oszlopszár fölső végének támaszkodó s ahoz kihúzható keresztcsappal erősített, föl- s lesikló (d2) kartámasz rögzíti. A jobb- és balkar vízszintes s a hátsó kar kissé hátrafelé lejtős fekvésben, alúl-fölül megfelelő sűrűségben alkalmazott (d3 és d4), illetve a (dl) karokon körbefutó (d5) kötelek segélyével van merevítve. A hátsó kar %-al hosszabb az elsőnél s ezen része ruganyosan hajlékony párhuzamos kettős szárból áll, ezek a kifeszítésnél ív alakban szétnyílnak s a fölületet 5 szögletüvé teszik, (3. ábra) a szélső (d5) kötélkeretet feszesen tartják s egyúttal a fölület faroknyújtványa gyanánt szolgálnak. A (dl) karok fiatal, sudaras és rugékoiiy faanyagból készítve, azon helyeken, ahol a kötélzet hozzá erősíttetik: hüvelybe szorítva, a hüvelyek közepén áteresztett csapok ki nem tágúlható — csavarral egybe erősített — gyűrűibe burkoltatik, illetve erősíttetik a kötélzet (11. ábra) és pedig: a tetőn mindegyik az oszlopszár fölső végén összefutva s itt a fába mélyeszteti külön kötéllel körültekerve, ez utóbbin keresztül szilárdan megkötve úgy, hogy a (d4) kötelek tetőszarufa alakot képeznek. Ezekkel átellenbe, valamint a kinyúló karok végeibe alkalmazott gyűrűkbe hurkolt (d3) tartóköteleknek a kosártest (a4) felsővázára hurkolt hosszúkás fagombokra bekapcsolása által feszíttetik a fölület és tartatik a kosártesttel szilárdan össze (12. ábra). Általában a kötélzet úgy van alkalmazva, hogy a bekapcsolásra szolgáló fagombok kötelékeinek kicserélése vagy tartalék gombok alkalmazása által tágítható vagy feszíthető, s mindegyik kötélvégen — a két csomó közt — idébb-odább egész a gombig húzható bőrgyűrűcske által, a magától való kigombolódás ellen biztosítható. Az ekként alakított fölületváz a levegőt át nem eresztő szövött anyaggal s ezt biztosító zsinórhálóval van behúzva úgy, hogy az előrészen, alul, a középső (d5) kötélen és az oldalsó (dl) karokon át egész a legfölső (d4) kötélig fölhúzva: a tetőfölülettel egybefoglalt (d7) sárkányfölületet képez, mely utóbbi és a tetőfölület közt támadt üreg a (d8) légsűrítő részt vagy teret képezi; ennek szájpadlásszerü alsó burkolata (5. ábra) a hátsó- és oldalszeleknek nagyobb kapaszkodót nem hagyva fön, azokat a tető alatt akadály nélkül bocsátja át; továbbá azáltal, hogy a (d4) kötél és tetőburkolat közt nyitva hagyott — részen hullás közben — a levegő a légsűrítő részbe vagy térbe benyomul: a hullás sebességét mérsékli s a készüléket oldalt vagy hátrafelé való fölbillenés és levágódástól megvédi s csakis előre, amerre a beszorult levegő nyomja — tereli. Ezen körülmény, valamint az, hogy a fölület alatt az önsúly és túlsúly úgy van elhelyezve, hogy