62675. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltóknak vagy jelzőkészülékeknek a kocsiról való beállítására elektromos közúti vasutak és hasonlók számára

3. ábr.i a 2. ábrának megfelelő ábrázolása az áramszedő hatása után, 4. ábra a 3. ábrának megfelelő helyzet alaprajza, 5. ábra végül a berendezés változatát^ mutatja oly esetre, amidőn az áramszedő nem görgő, hanem kengyel. Az 1—4. ábra szerint a szokásos fölső (A) munkavezetékre szorítók segélyével a két oldalsó (B) rúd és a (C) futósin, a vezetéktől a (D) tárcsák segélyével elszigetelten van megerősítve. A lejtős (E) be- és kifutósinek, melyek ugyancsak szigetelten vannak megerősítve, az áramszedőnek a (C) futósinre való fölvezetésére és lökésmentes levezetésére szolgálnak. A (B) oldalrudakon az (F') csuklóskar közvetítésével az (P) fémsaru olyként van a (C) futósinhez képest fölfüggesztve, hogy a (G) áramszedőcsiga szélei fölemelik, ill. fölfelé lódítják, ha az áramszedő az (F) saru alatt elhalad. Az (F') karok tengelyére két (H, H') kontaktuskar van megerősítve, még pedig ezen karok alsó (H) része szilárdan van fölékelve, míg a fölső (H') rész a tengely körül elfordulhat és rendes körülmények között a (H2) rúgó által tartatik a (H) résszel egy vonalban. Ennélfogva a (H, H') karok az (F2) tengellyel együtt forognak, ha ez utóbbit a (G) áramszedő által fölemelt (F) saru az.(F') kar közvetítésével elforgatja. < Az (A) munkavezetékre merőlegesen és a (B) rudakhoz képest harántirányban van a (J) szolenoid elrendezve, melynek (J') magját a (K) rúgó a tekercs egyik végéből kiszorítva tartja; a 4. ábra szerint a magnak az ábra alsó oldalán lévő végét. A mag másik, a 4. ábra fölső oldalán fekvő vége a nem mágneses anyagból álló (J2) nyúlvánnyal van ellátva, mely a szolenoid gerjesztett' állapotában kiáll (4. ábra). Ilyként a magnak egyik vagy másik vége mindenkor kiáll a tekercsből és a (H, H') kontaktuskarok viszonylagos helyzete, olyan hogy azpn kontaktuskar (H') fölső részét, mely a szolenoid azon oldalán fekszik, amelyen a mag kiáll, a mag kiálló része föltartóztatja úgy, hogy ezen fölső rész nem követheti az alsó (H) rész mozgását, ha az (F2) tengely által forgattatik. Ennek folytán tehát a szolenoid magjának állása szabja meg, hogy a kontaktuskarok melyike zárja az áramkört. Mindegyik (H, H'J kontaktuskar számára egy-egy helytálló (L) kontaktus van alkalmazva, mely a (B) oldalrudakra szerelt szigetelőn van megerősítve úgy, hogy ha a (H') kontaktuskarok egyike szabad és teljesen elfordulhat, ez a hozzája tartozó helytálló (L) kontaktussal áramkört zár. Az ezen áramkörök számára szolgáló vezetékek nincsenek a rajzban föltüntetve, azonban könnyen elképzelhető, hogy ezek miként rendezendők el, hogy valamely szolenoidot, elektromágnest vagy más elektromágneses készüléket gerjesszenek, mely ismert módon állítja a vezérelendő váltót vagy jelzőkészüléket. Pl. az egyik kontaktuskar oly elektromágnes gerjesztőáramkörét zárhatja vagy szakíthatja meg, amely gerjesztésekor a váltót az egyenes menetiránynak megfelelőleg állítja be, míg a másik kontaktuskar oly elektromágnes gerjesztőáramkörét zárja, ill. szakítja meg, mely a váltót a kitérő vágányra állítja. Természetesen azonban az áramkörök oly elektromágneseket is vezérelhetnek, amelyek tetszőleges jelzőkészülékeket állítanak be. A (J) tekercselés egyik vége az (A) munkavezetékhez, másik vége pedig a (C) futósinhez van kapcsolva úgy, hogy ha egy kocsi halad el a szerkezet alatt és a kocsivezető az áramot bekapcsolja, az áram az (A) munkavezetékből, a (J) szolenoidon, a (C) futósinen és a (G) áramszedőn át jut a vezérkapcsolóba, ill. a motorba. Ezáltal a szolenoid gerjed és magját a (K) rúgó ellenében behúzza úgy, hogy a mag (J2) vége a 4. ábrában föltüntetett módon kiáll. A (G) áramszedőcsiga peremei ezután az (F) sarú közvetítésével az (F2) tengelyt, ill. a (H, H') kontaktuskarokat az (L) kontaktusok felé forgatja. A kontaktuskarok egyike akadálytalanul végezheti ezen forgást mindaddig, míg az kontaktust nem érinti. A másik kontaktuskart azonban a szolenoid kiálló magja, mely a kar fölső (H') részének pályájába