62657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oxisavak savkloridjainak előállítására

/agy alifás oxikarbonsavak sóira való be­hatásánál simán az illető oxisavak kloridjait kapjuk. így pl. a szalicilsavnak C6 Há (OH) COO Me típussal bíró neutrális sói, a szabad savval ellentétben, fölös thionilkioriddal mar hideg­ben simán reagálnak a rég keresett szali­cilsavklorid képződése közben, amely utóbbi a Meyer-féle «szalicilsavklorid kénessav­eszterétől)) tulajdonságai folytán határozot­tan különbözik. Ha ellenben a thionilklori­dot bazikus szalicilátokra (pl. dinátrium­szalicilátra hagyjuk hatni, ugy csak mini­mális mennyiségű kloridot kapunk és fő­képen más, eddig még közelebbről meg nem vizsgált termékek képződnek. Hasonló módon reagálnak az (m) és (p) •oxibenzoesav sói is thionilkioriddal, ameny­nyiben az (m), illetve az eddig még isme­retlen (p) oxibenzoilklorid képződik. Hasonló­képen megy végbe, —• hogy az alifás vi­lágból is hozzunk föl példát, — az eddig tiszta állapotban még ismeretlen glikolvas­klorid képződése, ha thionilklorid hat a glikolsav sóira. (J. pr. 7. k. 343. 1.) A thionilklorid reakciója az oxikarbon­savak sóival általánosságban simábban és már alacsonyabb hőmérsékleten megy végbe mint a szabad savakkal. Tekintve azt, hogy a kapott kloridok bomlékonyak és hogy -ezek fölös thionilklorid behatása alatt, úgy látszik, részben továbbmenő változást szen­vednek, az az előny mutatkozik, hogy sók alkalmazása folytán tisztább termékeket ka­punk. így az (m) oxibenzoilklorid előállítása a sókból, szemben a szabad (m) oxi­benzoesav alkalmazásával (H. Meyer szerint) azzal az előnynyel jár, hogy az elméleti mennyiségű thionilkioriddal alacsony hő­mérsékleten dolgozhatunk és ezzel a ké­nessaveszterek képződését, (amely más­különben mint melléktermék képződik) visz­szaszorítjuk. Az oxisavaknak így előállított kloridjai általánosságban nagyon reakcióképes, rész­ben azonban egyúttal érzékeny vegyületek, így pl. a szalicilsavklorid szobahőmérsékle­ten olajszerű színtelen folyadék, jellemző, nem kellemetlen szaggal. Ez az olaj hűtő­keverékben jól kifejlődött fehér apró tűk összenemezesedett kristályos tömegévé me­revedik meg. A kristályok kb. 9—11 C°-on • olvadnak meg. Desztillálásnál — vákuum­ban is — a szalicilsavklorid sósavkiválás közben bomlik. Methilalkohol hozzáadására azonnal a nagyon jellemző szaggal biró gaultheriaolaj képződik ethilalkohollal pedig hasonlóképen a szalicilsavethileszter. Ani­linnal reakcióba hozva szalicilanilid képző­dik, amely azonos az irodalomban már is­mertetett, más úton előállított készít­ménnyel. A meta- és a para-oxibenzoilklorid könnyezést okozó, erős szagú olajok, amelyek minusz 15—20 C°-u hűtőkeverék­ben még meg nem merevednek. Kémiai szempontból a szalicilsavkloridhoz hason­lóan viselkednek és szintén bomlékonyak. Abszolút methilalkohollal kezelve — mikor is már szobahőmérsékleten heves reakció kezdődik — az m- illetve p-oxibenzoe­sav megfelelő methyl-eszterei képződnek. Az eddig ismeretlen glikolsavklorid sa­vanykásan átható szagú színtelen olaj. Példák. 1. 16. rész szalicilsavas nátriumot apró adagokban 25 rész thionilkloridba adago­lunk. Kénessavfejlődés közben élénk reak­ció indul meg. Célszerű ügyelni arra, hogy a reakciótömeg 30 C°-fölé ne melegedjék. A reakció a következő egyenlet szerint megy végbe: HO. C6 H4 . COO Na + SO Cl, = = HO.C6 .H4 .CO Cl + NaCl + S02 a reakció befejeződött, ha a kénsavfejlődés megszűnt. Ezután a fölös thionilkloridot vákuumban ledesztilláljuk és a maradékból a képződött szalicilsavkloridot alacsony forrponttal biró indifferens oldószerekkel, — mint pl. szénkéneg vagy ligroin — ki­vonjuk. Az oldószert azután vákkumban való desztillálás útján lehető alacsony hő­mérsékleten teljesen elüzzük mikor is a szalicilsavklorid olajszerű folyadék alakjá­ban visszamarad.

Next

/
Thumbnails
Contents