62644. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jeleknek, különösen kábeltávírászatban elektromos úton való átvitelére
kulcs révén való létesítésekor a relais telepkontaktusa a kulcs lenyomásának pillanatában fokoztatik, miáltal a tökéletes átvitel biztosíttatik; ezt a szekundér-te, keres hatása révén érjük el. A kábelen küldendő táviratok leadására a szokott szerkezetű egyszerű Morse-kulcs szolgál úgy, hogy a távírász munka közben ép úgy működik, mint egy normális vonalon való távirat leadásakor. Ha a táviratok önműködően küldendők, akkor azokat perforált szalagon létesítjük s a kulcs helyett a Wheatstone-küldőt alkalmazzuk, mimellett a polarizált fordítórelais az ismert normális Wheatstone-küldővel úgy van az áramkörbe iktatva, mint a kézzel működtető kontaktuskulcs esetén. A lengő kontaktuskar két fölső kontaktusa úgy használtatik, hogy a kulcsot helyettesíti. Ha a találmány szerinti rendszer szárazföldi vonalon vagy csak rövid kábelen is használtatnék, a szokásos fölvevő-relais a polarizált fordítórelaishez a kézi kontaktuskulccsal ismertetett módon kapcsolandó s a fölvett Morse-jelek a kábelbe a föltaláló «fordító- vagy váltakozóáram alfabetje» alakjában vitetnek át. Az említett relais egy lokális áramkör kopogtató relaisjét is működtetheti, mely az egyszerű Morsekulcs helyébe van iktatva és a jeleket a íövid kapcsolóvonalakról vagy kábelekről a főkábelre viszi át. Az átviteli eljárás ismertetése után még megmagyarázandó, hogy a minden betű minden egysége számára reverzálások alakjában a kábelen átküldött Morse-kodex hogyan transzformáltatik újból a normális Morse-kodexbe vissza. A hosszú kábeleknél eddig alkalmazott bármily rendszerű átvivőrelaisnél a kontaktuskar nyugalmi helyzetben neutrális állást foglal el (angolul «no mans land») két kontaktuslap között, melyek oly célból vannak egy helyi telephez kapcsolva, hogy a jeleknek egy másik kábelbe való átvitelére vagy azok följegyzésére szolgáló helyi készülékeket működtessenek. Ha a két kontaktuslap egymással kapcsolva van, akkor a mozgó kontaktust létesítő nyelv a mindkét oldalon létesített jeleket fogja följegyezni s e jelek a helyi készülékekben úgy fognak föltűnni, mintha egy egyetlen kontaktus által folytatólagosan lettek volna létesítve. így pl. két reverzálás négy pont alakjában fog föltűnni (Morse «h» betűje) s a kábelen át beérkezett összes ellenáramjelek az ismert Morse-betűkké transzformáltatnak, melyek vagy kopogtatás révén olvastatnak, vagy szalagra nyomatnak s hasonló módon önműködően vihetők át egy másik távoleső állomásra Morse-betűk alakjában. A föntiekből kitűnik, hogy a kábel-relais kontaktusnyelvével és neutrális középállásával az ellenáramú Morse-kodexet az eredeti alakban fogja egy másik kábelbe átvinni s a végleges transzformáció csak a főkábel végállomásán fog megtörténni, ahol a távirat a kézbesítés céljából átiratik vagy a szárazföldre vitetik át. A találmány könnyebb megértése céljából annak ismertetése a rajz kapcsán történik, amely szerint a találmány oly részek új elrendezésében áll, mélyek egy betű egymásra következő egységeit képező megforduló- vagy váltakozó áramokból álló jelkodex alkalmazását teszik lehetővé. A rajz egy ily. példaképem foganatositási alakot mutat. 1. ábra a találmány alkalmazását szkématikusan mutatja egy duplex-kábelrendszernél, melynél a kábelnek a földbe való kisülése az áram polaritását a fővonalban megfordítja ; 2. ábra hasonló elrendezést mutat, melynél azonban a reverzálások egy transzformátor szekundér-tekercseiben jönnek létre; 3. ábra egy egyszerű relais részlete, míg a 4. ábra a fölvevő készülék szkémája. 1. ábrán (a) a kábel, (b) duplex-távirásnál szokásos mesterséges kábel, (c) és (cl) a küldő-kondenzátorok, (e) a (d) kulcsot a hídkontaktussal kapcsoló vezeték, (f) a kulcs mellső, (g) pedig annak hátsó kontaktusa. Az (f) mellső kontaktus (j) vezeték révén egy (h) polarizált relaisvel van kapcsolva. A (g) hátsó kontaktus a (h) relaisvel (i) vezeték révén van összekötve. Ha a
