62623. lajstromszámú szabadalom • Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése

gyünk hatni, vagy mind a három antennát az egyetlenegy kiegyensúlyozó berendezésre. 2. Ha egy másodfokú antennát és egy ezt kiegészítő elsőfokút alkalmazunk, akkor épen úgy mint előbb, mindegyiknek egyegy kiegyensúlyozó berendezést rendelhetünk alá, vagy pedig mindkét antennát egyetlenegy kiegyensúlyozóra hagyjuk hatni, vagy akár három kiegyensúlyozót is alkalmazhatunk, ha a másodfokú antennát alkalmas módon úgy rendezzük el, hogy moz' gásai fölbonthatók és az egyik egyensúlyzavaróoktól származók a másik okból eredőktől elkülöníthetők legyenek. 3. Ha harmadfokú antennát használunk, alkalmazhatunk egyetlenegy kiegyensúlyozó berendezést, vagy kettőt avagy hármat is, föltéve, hogy az antenna mozgásai a megfelelő összetevőkre bonthatók szét. Az antennák és kiegyensúlyozó berendezések összekapcsolása célszerűen a következőkép történik: Ha a kiegyensúlyozó berendezés állításához szükséges erőt maguk az antennák, relais híján is, bírják szolgáltatni és ha ezenfölül a kiegyensúlyozok úgy rendezhetők el, hogy önmaguktól visszatérnek nyugalmi helyzetükbe, mihelyt az említett erő megszűnik, akkor az antennákat közvetlenül kapcsolhatjuk a kiegyensúlyozókhoz. Ekkor az egyensúlyzavaró szél önműködőlég kimozdítja az antennákart, s ezek működésbe hozzák a kiegyensúlyozókat, amelyek viszont önmaguktól és azonnal visszatérnek nyugalmi helyzetük felé — mihelyt az antennákra ható erő alábbhagy — és egysmind magukkal viszik az antennákat is eredeti helyzetük felé. Az «antena-kiegyensúlyozó» rendszer tehát önmagában teljes, minthogy működtetéséhez semmiféle mesterséges energia-forrásra sincs szükség. Ilyen rendszer igen egyszerűen akként állítható elő, hogy az antennáknak és emelőkarjaiknak kellő méreteket adunk és a kiegyensúlyozókat reverzibilis mechanizmus segítségével kapcsoljuk az antennákhoz. Például az elcsavarintható szárnyfölületek, (aileron) függőleges kormánysikkal együtt vagy anélkül fölötte alkalmasak ilyen kivitelre. Ha azonbanaz antennáknem bírnak elegendő mozgató erőt szolgáltatni a kiegyensúlyozok vezérlésére, vagy ha az utóbbiak nem szerelhetők úgy, hogy önműködőlég térnének vissza nyugalmi helyzetükbe, akkor az antennák és a kiegyensúlyozok közé valamely relaist (mechanikait, villamosat, vagy nyomófluidummal működőt) iktatunk közbe, s valamennyi elemnek visszatérését nyugalmi helyzeteikbe, visszahajtható szervek pl. rúgók révén idézzzük elő. Hogy a gépvezető szándékosan változtathassa gépének egyensúlyát a harántirányban az antennák és kiegyensúlyozok közé kapcsolószerkezetet is iktatunk, amely lehetővé teszi, hogy a vezető az elemek eme két csoportját akár összekapcsolva tartsa, amikor is azok önműködőlég végezhetik kiegyenlítő mozgásaikat, akár pedig egymástól a kiegyensúlyozok kézzel végzendő vezérlése céljából függetlenítse. Az antennák továbbá fölszerelhetők jelző vagy följegyző készülékekre is, amelyek a röpülés egyes fázisairól sokszor nagy értékű adatokat szolgáltatnak. A gép mozgásirányának és magassági helyzetének szabályozását is elérhetjük az antennák segítségével, amelyek ez esetben a célnak megfelelően többé nem jobbról és balról, hanem a gép teljes közepén egymás fölött vagy egymás mellett vannak elrendezve és a gép magassági helyzetét vagy mozgásirányát szabályozó szervekhez vannak kapcsolva. A mellékelt rajz példaképen az antennáknak néhány, fölületek alkotta kiviteli alakját és azoknak elrendezését tünteti föl vázlatosan. Valamennyi ábrán (0 L) jelzi a gép hosszirányú tengelyvonalát, (0 T) a haránttengely irányát és (0 V) a két előbbire merőleges függőleges tengelyirányt. Az 1. és 2. ábrán az antennákat (1) és (2) fölületek alkotják, amelyek egyike (1) a gép hosszirányú (0 V) tengelysíkjának egyik, a másika (2) pedig annak ellenkező oldalán van elrendezve. E fölületek egy (3) ten-