62623. lajstromszámú szabadalom • Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése

gelyre vannak szerelve és az egyik ezen tengely fölött, a másik pedig az alatt az elsővel diametrálisan szemben foglal helyet. A harántirányú kiegyensúlyozásra való berendezés (4) vezérlőemelőjét (5) csukló (2. ábra) a (3) tengelylyel kapcsolatos rúdhoz köti. Ezen elrendezés folytán mindaddig, amíg az antennákat merőlegesen vagy közel merőlegesen érő széláram azokra egyenlő hatást fejt ki, az egész rendszer mozdulatlan és a gép kiegyensúlyozó berendezése nyugalomban marad; mihelyt azonban a szól az egyik pl. a két antennához nagyobb sebességgel csapódik, mint a másik (l)-hez, a mechanizmus belső egyensúlya megbomlik, mert az (1) antennára kifejtett hatás nem tudja többé kiegyenlíteni a (2)-re kifejtetett, és amennyiben az oldalsó kiegyensúlyozok kimozdításához és nyugalmi helyzetükön kívül való megtartásához bizonyos erő kifejtése szükséges, az antennák addig mozognak el és viszik magukkal a kiegyensúlyozókat, míg a (3) tengelyen rendelkezésre álló erőt ki nem egyen-Iítí azon erő, amelyet]ezen tengelyre ki kell fejtenünk, hogy a kiegyensúlyozok új helyzetükben megmaradjanak. E szerint az antennák és kiegyensúlyozok alkotta rendszerben, az antennák és velük a kiegyensúlyozok helyzete bármely pillanatban egyedül csak a gép bal és jobb felét érő légáramlatok sebességének különbségétől függ, s amint ezen különbség jelentkezik vagy növekedik, az antennák és kiegyensúlyozok mindjobban kitérnek, amint azonban fogy vagy megszűnik ez a különbség, a kiegyensúlyozok visszatérnek eredeti helyzetük felé és visszaviszik magukkal az antennákat is eredeti helyzetükbe. A 3. ábrán két irányváltozás iránt érzékeny antenna látható az ábra síkjára merőleges, s a (9) és (10) tengelyek körül forgó (7) és (8) fölületek alakjában. Az antennákat egymással összekötő (11) rúdhoz (5) csuklóval csatlakozik a harántirányú kiegyensúlyozásra való berendezés (4) emelője. Az ábrából kitűnik, hogy amikor valamely szélroham jobb vagy bal oldaláréi csapja meg a gépet, az egyidejűleg mind a két (7) és (8) antennát jobb vagy bal oldalán éri úgy, hogy azok (9) és (10) tengelyeik körül kitérnek és magukkal viszik a kiegyensúlyozókat. Megjegyzendő, hogy eme rendszer esetében, a szélnek a két oldalsó antennára kifejtett hatása az összekötő rúdon összegeződik, azaz a két antennát egyetlenegygyel is helyettesíthetjük, amelyet pl. a gép közepére helyezünk. A 4. ós 5. ábrákon az előző ábrákban vázolt antennák ugyanazon a gépen egyesítve vannak és egyidejűleg hatnak egy szervmótor közvetítésével egyetlenegy kisúlyozó berendezésre. Az egyik antennapár a (4) csuklóval a (13) tolattyú (12)rúdjához kapcsolt (6) emelő közvetítésével hat a szervmótorra, míg a másik ugyanazon szervmótorra az (5) pontban, a rajzon föl nem tüntetett könyökemelők révén, egy második (15) tolattyú (14) rúdjához kapcsolt (11) rúd közvetítésével hat. A (13) és (15) tolattyúk szabályozzák a nyomófluidum beömlését a mótor mozgékonyan elrendezett (16) hengerébe. A hengerrel együttmozgó kapcsolatban van a (17) tolattyúház, amelyen a fluidum (18) beömlési vezetéke, a hengerrel közlekedést létesítő (19) és (20) vezetékek, továbbá a (21) és (22) kiömlési toldatok vannak elrendezve. A (23) dugattyú a röpülőgéphez van rögzítve és (24) rúdja a gépállvány egyik részéhez van erősítve. A (16) hengerrel kapcsolatos az oldalsó kiegyensúlyozok (25) vezérlő rúdja. Az 5. ábrából kitetszik, hogy ha a (13) vagy (15) tolattyúk egyike vagy másika normális helyzetéből kitér, a henger egyik vagy másik terébe nyomófludium ömlik be, mire a henger mindaddig elmozog, míg csak éppen ezen elmozgása következtében, a megnyílt beömlési nyílást el nem födi; ezalatt a henger másik tere a kiömlési nyílással közlekedik. Mihelyt megszűnik azon zavaró ok, amely az illető tolattyút illetőleg a vele kapcsolt antennákat mozgásba hozta, az antennáknak és a kiegyensúlyozóknak vissza kell térniük eredeti helyzetükbe ; ehhez elsősorban az szükséges, hogy a henger ismét kezdeti helyzetét foglalja el és következőleg, hogy