62572. lajstromszámú szabadalom • Indítószerkezet elektromos mótorok részére

tekkel bír, melyekkel (43, 44, 45) kontaktusok működnek össze. A (25, 29) és (36) mágnestekercsek áramkörkapcsolatainak szabályozására a (45a) főkapcsoló van elrendezve, mely helytálló (45b—51) kontaktusokkal és ugy mozgatható (52) vezetőszegmeuttel van ellátva, mimellett az utóbbi a mótor működtetésére az említett helytálló (45b—51) kontaktusokkal az (a, b, c, d, e) és (f) vonalak által jelölt helyzetekben összeműködik. Az inídtószerkezet ezenkívül az (54) kapcsolótagból és az (55) mágnástekercsből álló (53) relaisvel van fölszerelve, mely a mótor főáramkörével sorozatosan van kapcsolva és a (22, 23, 24) beeresztőszelepek működését önműködően szabályozza. Az indítószerkezeten végül az (56) telep vagy más alkalmas energiaforrás van elrendezve, mely a (16, 25, 29) és (36) mágnestekercsekhez energiát táplál. A (17, 18) és (19) folyadékreosztátok egyazon szerkezettel bírnak és mindegyikük egy (57) tartányból (1—3. ábrák) áll, melyben a fenéken egy központos (58) kibocsátónyílás, egy a fenék közelében elhelyezett (59) bevezetőnyílás és egy a tartány felső végének közelében kiképezett (60) túlfolyatónyílás van alkalmazva. Az (57) tartány szembenfekvő oldalain több függélyes (61) kontaktuslemez van megfelelően megerősítve, melyek egymásfelé befelé terjednek. A (61) kontaktuslemezek között középen a (62) elektróda van elhelyezve, mely a (63) tartólemezből és az utóbbin megerősített függélyes (64) kontaktuslemezek sorozatából áll, melyek a tartólemez két oldalán kifelé, a (61) kontaktuslemezek között lévő hézagokba terjednek. A (62) elektróda alkalmas (64) szigetelőtartók általY

biztosíttatik helyzetében és az (57) tartánytól szigetelve tartatik. mimellett a (64) lemezek mindegyikének alsó része lefelé és befelé lejtős, mint azt a 3. ábra mutatja. A (62) elektróda (63) tartólemezén a vezetőanyagból készült (66) toldat vagy rúd van megerősítve, mely az (58) kibocsátónyílás fölött központosán van elhelyezve. A (66) toldatot a szigetelőanyagból álló'(67) eső vagy hüvely veszi körül, mely az (58) kibocsátónyílás fölött elfoglalt helyzetében célszerűen a (68) gyűrű és a (69) tartódarabok által biztosíttatik, azonban megfelelő módon a (62) elektródán is megerősíthető. A (66) toldatnak és a (67) szigetelőcsőnek célja a későbbiekben van leírva. Megjegyzendő, hogy az (57) tartányok és a keringtetőberendezés csövei földkapcsolattal bírnak, oly célból, hogy a velük esetleg érintkezésbe kerülő egyének sérülései elkerül tessenek. A (22, 23, 24, 26, 27) és (28) szelepek ugyanazon szerkezetűek és mindegyikük egy mozgatható (70) zárótagból, az utóbbi részére való alkalmas (71) tokból és egy (72) szelepfészekből áll. A (22, 23) és (24) szelepek ezenkívül (73) beállítócsavaranyákkal vannak ellátva, melyek segélyével ezen szelepek zárása tetszésszerint beállítható; ezek a szelepek rendesen olymódon vannak beállítva, hogy csak részleges zárást engednek meg oly célból, hogy az elektrolyt csekély mértékben keringhéssen. A föltüntetett (21) szivattyú centrifugális szivattyút képez, azonban ez a szivattyú bármely más alkalmas, a célnak megfelelő berendezéssel is helyettesíthető, amennyiben az nem tartozik a találmány keretébe és csak egy az indítószerkezet működéséhez szükséges folyamat végzésére szolgál. Az úszó által működtetett (30, 31) és (32) kapcsolóberendezések szintén ugyanazon szerkezetűek és mindegyikük egy alkalmas (74) úszógolyóból áll, mely egy (75) emeltyű szabad végén van megerősítve, mimellett az emeltyű másik vége valamely alkalmas módon csuklósan van elhelyezve. A (75) emeltyűvel a (76) kapcsolótag van öszszekötve, mely a helytálló (77) kontaktusokkal a későbbiekben leírt módon összeműködik. Az úszó által működtetett (30, 31) és (32) kapcsolóberendezések különleges szerkezete és a (22, 23, 24, 26, 27, 28) szelepek szerkezeti részletei a föntleírttól eltérő is lehet. A sorozatosan kapcsolt (53) relais szer-