62572. lajstromszámú szabadalom • Indítószerkezet elektromos mótorok részére

szükségszerűen nagy volt és hűtésről, valamint melegkisugárzásról kellett gondoskodni, ami szükségtelen súlytöbbletet és költséget okozott. A jelen találmány értelmében az eddigi hátrányok és nehézségek nagy része kiktiszöböltetik, valamint lehetővé válik, hogy minimális számú kapcsolóbererdezés és fokozatos sebességszabályozás legyen alkalmazható a mótoráram megszakítása nélkül, mimellett a folyadékreosztátok folytonosan keringő elektrolyttal bírnak és az indítószerkezet egyszerű, könnyű és nem költséges. A találmány értelmében aránylag csekélyszámú, folyadékreosztát alkalmaztatik és mindegyik reosztát egy a szokásos transzformátortekercsen levő kapcsolathoz van kötve, miáltal a motorok feszültsége és sebessége a legalacsonyabbról a legmagasabbra növelhető n, mótoráramkör nyitása nélkül. Megjegyzendő, hogy a találmány értelmében csak annyi gazdaságos működő helyzet adódik, mint amennyi reosztát alkalmaztatik, mely utóbbiak röviden zárhatók, ha elektrolyttal megtöltettek. A különböző működő helyzetek között a motorok feszültségnagyobbodását az elektrolyt felszínének fokozatos emelkedése korlátozza és a feszültségnövekedés fokának mérséklésére tetszés szerint oly eszközök alkalmazhatók, melyek az elektrolyt áramlásának rendes maximális mértékét csökkentik. Világos tehát, hogy a találmány szerinti indítószerkezet a feszültségszabályozást reosztatikus szabályozás által létesíti. Ezenkívül az elektrolyt egy alkalmas szivattyú segélyével folytonos keringésben tartatik ugy, hogy az elektrolyt egyenletesen melegedik és a meleg szabaddátétele megkönnyítetik. A csatolt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti indítószerkezet vázlatos föltüntetése, a 2. ábra a találmány értelmében szerkesztett folyadékreosztát fölülnézete és a 3. ábra a 2. ábra szerinti berendezésnek függélyes metszete, részben nézete. Az 1. ábrán föltüntetett indítószerkezet az (1) transzformátorral van felszerelve, mely valamely alkalmas forrásból, mint a (2) felső vezetékből és a (3) vasúti sínből energiát kap. A kommutátorrendszerű motorok (4) és (5) armatúrákkal, valamint (6) és (7) mező mágnestekercsekkel vannak ellátva. A kapcsolószerkezet továbbá (8—10) kapcsolókkal bír, melyek az említett mezőmágnestekercsek kapcsolatainak beállítására szolgálnak, miáltal a motorok forgásiránya meghatároztatok. Az említett kapcsolók működtetésére (16) mágnestekercsek szolgálnak. A kapcsolószerkezet továbbá (17, 18) és (19) folvadékreosztátokkal van fölszerelve, melyek a motorok kapcsolatait azáltal szabályozzák, hogy az (1) transzformátor szekundér tekercsének alkalmas kapcsolópontjaihoz vannak kötve. Az elektrolytot a (20) tartány tartalmazza. A (21) szivattyú vagy más alkalmas készülék a hozzátartozó csövekkel és szerelvényekkel együtt az elektrolytot a (18, 18) és (19) folyadékreosztátokon át folytonos keringésben tartja. Az elektrolytnak az egyes folyadékreosztátokhoz való hozzávezetését (22, 23, 24) szelepek szabályozzák, melyek működtetésére (25) mágnestekercsek vannak elrendezve. Az. elektrolytnak az egyes (17, 18) és (19) reosztátokból való elvezetését (26, 27) és (28) szelepek szabályozzák, melyeket (29) mágnestekercsek működtetnek. Az elektrolyt, ha a folyadékreosztátok megteltek, (30, 31) és (32) úszószelepes kapcsolókat működtetnek. A kapcsolószerkezeten továbbá (33, 34) és (35) kapcsolók vannak elrendezve, melyek a (17, 18) és (19) folyadékreosztátokat röveden zárják, ha az utóbbiak megteltek. A (33, 34) és (35) röviden záró kapcsolókat (36) mágnestekercsek működtetik, melyek gerjesztése a (30, 31) és (32) úszószelepes kapcsolóberendezések működésétől függ. A rövidenzáró (33, 34) és (35) kapcsolók zárt állapotát (37, 38) és (39) jelzőlámpák mutatják. A kapcsolószerkezet továbbá a (40) reverzálókapcsolóval van ellátva, mely a (8—15) kapcsolók (16) mágnestekercseinek működését szabályozza és mozgatható (41, 42) kontaktusszegmen-