62542. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fogókapcsoló vasúti kocsikhoz

ban van ágyazva. A (q) tekercsrúgó, melynek egyik vége az (o) kengyelre, a másik .pedig az (s) tengely lapos fölületi részére támaszkodik, az (o) kengyelt állandóan a nyugalmi helyzetbe szorítja vissza. Az (o) kéngyeire hat az (r) kar, mely két oldalt az ütközők mellett kiálló (s) haránttengelyre van erősítve, míg az utóbbi az ütközők hüvelyeire függesztett, kiteríthető (t) •csapágykarokban nyugszik és végein forgattyúkkal van ellátva, melyeknek segélyével forgatható. A kapcsolónak bármikor és bármely helyzetben való kényelmes kikapcsolására a 6. és 7. ábrákban föltüntetett szerkezet szolgál. Ezen szerkezet (s) haránttengelye az ütközőhüvelyekre függesztett csapágykarokban forog s azon egy ütközővel ellátott helytálló (yí) hüvely, továbbá egy forgatható, laza, (y2) bütykös hüvely van elrendezve, melynek bütykei hatnak a helytálló hüvely ütközőjére. A kocsiütközők hüvelyére erősített csapágykar (z) csapján egy pedál van elrendezve, melynek hosszabbik (z) karja csaknem a kocsi lépcsőjéig ér, míg rövidebbik (z2) karja (z3) ujjakat hord, melyek állandóan kapcsolódnak az (y2) bütykös hüvely (y3) bütykeivel. A pedál a (z'4) rúgó hatása alatt áll, mely a (zl) karra hat, míg a (z5) ütközőpecek megszabja a pedál kitérését. Ha a pedált a kapcsoló kinyitása céljából az I-nyíl irányában lenyomjuk, akkor a (z3) ujjak az (y2) bütykös hüvely (y3) bütykeire nyomást gyakorolva, a hüvelyt a II-nyíl irányában elfordítják (7. ábra), miáltal annak bütykei a helytálló (yl) hüvely ütközőjére hatnak s így az (s) haránttengelyt a kívánt irányban elfordítják. . A (z4) rúgó a pedált annak szabadonbocsátása után ismét a nyugalmi helyzetbe (1. ábra) téríti vissza. A kapcsoló működése a következő: A (kl, k2) hajtórudaknak a 4. ábrában föltüntetett helyzeténél, midőn az (al, a2) emelők (u2, u2) forgáscsapjainak egymástól való távolsága a legnagyobb, a (d) fogószáj zárva vau. Ha most a hajtórudak (1) forgócsapja az ábrában föltüntetett nyíl irányában eltolódik, akkor ezzel egyidejűleg az (f) forgáscsap szintén a nyíl irányában tolódik el saját hasítékában és az egész fogókapcaoló kimozdul nyugalmi helyzetéből. Ezáltal a kapcsolás meglazul úgy, hogy a fogószájat a másik száj minden ellenállás nélkül kinyithatja. Amint az (f) forgáscsap a (g) basíték mellső falába ütközik, a (kl, k2) rúdszerkezet, melynek (1) csapja a hosszabb (m) hasítékban továbbtolódhatik, behajlik és az (ul, u2) forgáscsapokat egymás felé húzza. Ennek következtében az (al, a2) emelők hátsó végei- összenyomódnak, a (bl, b2) kampók pedig egymástól eltávolodnak, vagyis a forgószáj kinyílik. Az (1) forgáscsap előretolása úgy történik, hogy az (s) tengelyt az oldalforgattyuk segélyével olyan értelemben fordítjuk el, hogy az (r) kar a 4. ábrán megrajzolt nyíl irányában végezzen elfordulást. Ezáltal az (o) kengyel az (x) nyíl irányában fordul el és az (n) tolórúd segélyével az (1) forgáscsapot előretolja. Az (s) tengely visszafordítása alkalmával a (q) rúgó az (o) kengyelt hátranyomja s ezáltal a kapcsolást a leírt módon bezárja. Az (r) kar (v) vállal van ellátva, mely az (r) kar elmozdulása alkalmával az (o) kengyel mögé fekszik és azt mindaddig alátámasztja, míg az (s) tengely visszafordítása következtében az (r) kar vissza nem fordul. A (bl, b2) kampók külső homlokfelülete, ferdén van letompítva, míg belső (wl, w2) fölületeik gömbölyű alakban vannak kiképezve úgy, hogy a kettő együtt közelítőleg egy félkört ad. Ha a két kocsi egymásnak fut, akkor a két kapcsoló ferdén letompított homlokfölületei egymásba nyomódnak és két kampót a kölcsönös nyomás a (q) rúgó hatása ellenében szétfeszíti úgy, hogy a fogószájak egymásba akadnak. Ha üzem közben a két kampópár ellentétes irányú húzást gyakorol is egymásra, a belső érintkező fölületek gömbölyű alakja folytán a kapcsoló mégsem nyílhat ki. Azt, hogy a kapcsoló, midőn a kocsik görbe pályán haladnak, vagy oldalt zökkennek s e közben a kampók oldalirányú nyomásnak vannak