62534. lajstromszámú szabadalom • Önműködő középütközős kapcsolószerkezet vasúti járóművek közúti kocsik és hasonlók számára

járómű egyenlőtlen megterhelése, akár a vágány egyenlőtlenségei okozzák is ezt. Ha a járóműveket szét akarjuk kapcsolni, akkor az (m) kikapcsoítírudat a két járómű valamelyikén, bármelyik oldalon a (q) fogantyúnál fogva oldalt húzzuk. E mozgás az (n, n) kulisszák és az (o, o, p, p) csapok által az (m) kikapcsolórúd önmagával párhuzamos elmozgását idézi elő, miáltal a kiemelőberendezés (k) tagja függőlegesen fölfelé irányított elmozgást szenved, mely azt a 3. ábrán eredmény vonallal föltüntetett helyzetbe hozza; ennek következtében az egymás fölött fekvő (g, g) kapcsolóhevederek külső vége fölfelé irányított szögmozgást végez, mely azokat a (c, c) horgokból kiszabadítja, ami a 3. ábrán szintén a már jelzett módon van föL-tüntetve, mire a járóművek egymástól eltávolíthatók. Ha íaz (m) kikapcsolórúd oldalt el van tolva, ezen helyzetében rögzíthető és pedig az (s) csapnak azon (r) furatba való bedugásával, mely az (1) hasítékon keresztül a kiemelőszerkezet lelógó (k) részének ellenkező oldalára jutott. A nyitott (n, n) kulisszák alkalmazása által lehetővé válik, hogy a (g) kapcsolóheveder eredeti irányával párhuzamos oldalirányú mozgást előidéző eltoláson kívül az (m) kikapcsolíórúd egyik végével fölfelé irányított szögmozgást közöljünk és így a kiemelőberendezés (k) tagjának fölfelé mozgásakor tekintélyes emelőhatást érjünk el azon esetben, ha a kikapcsolás pillanatában a kapcsolószerkezetben feszültség volna. A kapcsolószerkezet föntebb leírt berendezése két kapcsolt járómű ütközőfölületei között bizonyos játékot enged meg; ezen, az utánaengedést lehetővé tevő kapcsolás a berendezést különösen teherkocsik vagy más, nem nagy gyorsaságra számított gördülő jármű számára vagy más, különös célokra teszi alkalmassá. A 4—9. ábráknak megfelelő foganatosícási alaknál a helytálló (c) vonóhorog helyett forgó tárcsaalakú (1) vonóhorog van az (i, a) ütközőkben elrendezve, mely vele egy darabból álló (2, 2) csapokkal bír és az (a) ütközőfej belső falaiban kiképezett, horogalakúan meggörbített (3) ágyakban van ágyazva; az (a) ütközőfej fene-kén, annak hosszirányában haladó hasítékkal van ellátva a tárcsaalakú (1) vonóhorog behelyezésének lehetővé tétele céljából. Mindegyik (1) vonóhorogban lévő tengelyirányú f uraton és mindegyik ütközőben lévő, megfelelő (4a) furatokon gyönge, csak a visszatartásra szolgáló (4) csap megy lazán keresztül, melyre a kapcsolószerkezetre gyakorolt feszültségek nem vitetnek át és melyet csavaranya biztosít helyzetében. Csap helyett lehetne természetesen szögecset vagy egy. pár fejescsavart is alkalmazni. Mindegyik tárcsaalakú (1) vonóhorog, ismert módon, a (g) kapcsolóhevedereknek a szemben fekvő jármű (1) vonóhorogjába való ütközésekor bizonyos szöggel elforog és ezáltal kapcsoló helyzetbe jön, mihelyt a két jármű összeütközik. Az (1) vonóhorognak ezen bekapcsolt .helyzetben való rögzítése céljából minden egyes (1) vonóhorog (5) kivágással van ellátva; íaz (a) ütköző (7) lenyúló toldatán megerősített (6a) csavarorsón vagy csapon forgathatóan megerősített sarlóalakú (6) rögzítőcsap az említett (5) kivágással kapcsolódásba hozható; a (6) rögzítőcsapra (9) súly által terhelt (8) emelő gyakorol befolyást, mely a (6) rögzítőcsappal egy darabból áll és külső végén köralakú tárcsát vagy más (9) ellensúlyt hord. A (6) rögzítő csap különleges kiképzése következtében a kapcsolódás közte és a tárcsaalakú (1) vonóhorog között lassan megy végbe úgy, hogy az egyes részeknek pontos egymásba kapcsolódása és rögzítése még azon esetben is létrejön, ha a tárcsaalakú (1) vonóhorog hirtelen elforgattatik, ami két kapcsolandó járómű heves összeütközésekor könnyen előfordulhat. Hogy az (1) vonóhorog kapcsolódását és a (6) rögzítőcsap által való rögzítését megakadályozhassuk, amint az némely eset-