62534. lajstromszámú szabadalom • Önműködő középütközős kapcsolószerkezet vasúti járóművek közúti kocsik és hasonlók számára
ben, például kikapcsolásnál, tolatásnál stb. szükséges, az (1) vonóhorog oldalfölületének keskeny kivágásaiban (11) csapon forgathatóan egy pár (10, 10) vékony fémlemez vagy tolóka van elrendezve és pedig a kerületen alkalmazott fönt említett (5) kivágás fenekéhez közel eső pontban. Ezen (10, 10) tolókák saját súlyuk folytán bizonyos szöggel elforgathatók, ha az (1) vonóhorog visszafelé forgattatik, mikor is az (5) kivágást elfödik. Kapcsolódásnál a sarlóalakú (6) rögzítőcsap egy pontja, illetőleg egyik vége a tárcsaalakú (1) vonóhorgon nyugszik és ezen tárcsa forgásakor csekély súrlódás mellett arra könnyen ráfekszik. A (9) súlylyal terhelt (8) emelő ekkor vízszintes helyzetében van, amint az a 9. ábrán föl van tüntetve. Amint a tárcsaalakú (1) vonóhorog hátrafelé forog, a (10, 10) tolókák saját súlyuknál fogva leesnek és az (5) kivágás nyílását elzárják; a (6) rögzítőcsap vége, mely az (1) vonóhorog oldalföliiletére a súrlódásnál fogva fölfekszik, most az egyik forgatható (10) tolóka alsó, megvastagított szélébe kapaszkodik és azt visszatolja, ha az (1) vonóhorog1 tovább forog, miáltal a (6) rögzítőcsap az (5) kivágásba bekapaszkodhat, az (1) vonóhorog pedig' kiapcsoló helyzetben rögzíttetik; a (8) e;melő ekkor függőlegesen lefelé irányított helyzetét veszi föl, amint ez az 5., 8. es 10. ábrákon föl van tüntetve. A lelógó (9) ellensúly, ill. az ellensúly gyanánt szolgáló körtárcsa a kapcsolást végző egyénnek jelzi, hogy az (1) vonóhorog rögzítve van. A (9) ellensúly tehát egyszersmind jelzőkar gyanánt is szolgál. A (7) nyúlvány furata, amelyen a (6a) csap vagy orsó keresztülmegy, kevéssé hcsszlyukalakú, azon célból, hogy a (8) emelő és (6) rögzítőcsap kis függőleges elmozgást végezhessen, úgy, hogy a (6) rögzítőcsap !a rögzítőállásba való mozgásnál nem ér az (a) ütköző falaihoz. Amint azonban húzóhatás gyakoroltatik az (1) vonóhorogra, ezen korlátolt függőleges elmozgás a (6) rögzítőcsap fölemelkedését és ezáltal az (a) ütközőfejre való nekifekvését engedi meg, anélkül, hogy a húzóhatás a (6a) csapra átvitetnék. A (8) emelők mindegyikének alsó végén (12) lánc vagy zsinór van megerősítve (8. ábra), melynek közepe a (8) emelőhöz, két szabad vége pedig elegendő játékkal a jármű szemben fekvő oldalain lévő horgokhoz, szemekhez vagy hasonlókhoz van erősítve. A járművek szétkapcsolása célján ból, amit a kapcsoló egyén a vonat bármelyik oldaláról végezhet, anélkül, hogy két szomszédos jármű közé kellene1 mennie, a (8) emelőhöz kötött (12) láncok két vége közül valamelyiket meeghúzzuk úgy, hogy a (8) emelő fölfelé, majdnem vízszintes helyzetbe forog, amint elZ B/ 9. ábrán föl van tüntetve. Ezáltal a (6) rögzítőcsap az (1) vonóhorogból kikapcsolódik. Amint a (6) rögzítőcsapok végei az (5) kivágásokból kihúzattak, a (10, 10) tolókák saját súlyuknál fogva leeshetnek 6S CÍZ (5) (5) kivágásokat elzárhatják. Ha most a láncot eleresztjük, a (6) rögzítőcsapok már a (10) tolókák oldalfölületén fekszenek és így meg van akadályozva, hogy azok az (5) kivágásokba ismét benyúljanak. Ez időpontban a járművek még kapcsolva vannak, a kapcsolás azonban már nincs rögzítve. A járműveket ezután széthúzhatjuk, Ezen mozgásnál a (g, g) kapcsolóhevederek az (1) vonóhorgokat magukkal húzzák és anynyira. elfordítják, míg az (1) vonóhorog továbbforgásakor a leesés folytán kikapcsolódnak és «szabad-, illetőleg készenléthelyzetüket» veszik föl. Dacára annak, hogy a föltüntetett két foganatosítási alak egymástól sok szerkezeti részletben eltér, mégis lehet ezeket egymással együttesen fölhasználni, ; &>ZcLZ di két kapcsolószerkezet egyikével vagy mázaikéval fölszerelt járműveket tetszőlegesen lehet egymással kapcsolni, amint az a 10. és 11. ábrákon föl van tüntetve. Ez különösen tolatásnál és ott nagyon előnyös, ahol vegyes vonatok közlekednek, azaz oly vonatok, melyek részben személy-, részben teherkocsikat visznek.
