62525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék frakcionált desztillálásra

— 5 -párhuzamos (Yo'—X'o) vonalat húzzuk. Ez az (Yo'—Xo') vonal azt a hőmérsékletet jelzi (a 2. ábrában tl), amelyen az állandó hőmérsékletű zónák sorozatának leghidegebb zónája tartandó, hogy a gőz állandóan 90% szénkéneget tartalmazzon. Azt a hőmérsékletet, amelyen a következő melegebb zóna tartandó, a következőképen találjuk. meg : A fönt megmagyarázott szabályok szerint az esetben, ha az (Xo'—Y") merőlegest emeljük és az (Y") pontból az (Y"—X") vízszintest húzzuk, akkor az utóbbi azt a határhőmérsékletet jelképezi, melynél a szóbanforgó zónában a kívánt elválasztás még épen lehetséges lenne. A gyakorlatban ezen zóna hőmérséklete az (Xo'—Yo') és (Y"—X") vonalak által megadott hőmérsékletek között középen tartatik; a (t2) hőmérséklet tehát, amelyen ez a zóna a gyakorlatban tartatik, az (Xo"—Yo") vonal által jeleztetik. Hasonló módon találjuk meg a föntmagyarázott szabályok szerint a következő, ismét kissé melegebb zóna legmagasabb hőmérsékletét, amennyiben az (Xo"—Y") merőlegest és az (Y'"—X'") vízszintest húzzuk. A gyakorlatban azonban a harmadik zónái sem tartjuk az (X'"—Y'") hőmérsékleten, hanem az (Y'"—X"'j és (Xo"—Yo") között középen, pl. az (Xo'"— Yo'") vonal által jelölt hőmérsékleten. Ha az eljárást ilymódon folytatjuk, akkor megtaláljuk a hűtőzónák számát és azt a hőmérsékletet, mely alatt mindegyik zóna tartandó, hogy a folyadékok elválasztása foganatosíttassék. Megjegyzendő még, hogy a legmelegebb zóna oly hőmérsékleten tartandó, mely valamivel a széntetraklórid forrpontja alatt fekszik. Magától értetődik, hogy a folyamat a diagramm tetszésszerinti pontjánál kezdődhetik, megfelelően a kiindulási anyagnak és az előállítandó végtermékeknek. Ha a kiindulásra egy gőzkeverék van adva, akkor ezt azon edénybe vezetjük, mely a legközelebbi alacsonyabb hőmérséklettel bír. E célra csapokkal fölszerelt (99) csövek vannak elrendezve, melyek folyékony keverékek bevezetésére is szolgálhatnak. Ha a találmány szerinti szabályok szerint járunk el, akkor ezek a szabályok azonüal megadják, hogy melyik helyen vezetendő be a sorba a nyers anyag, hogy a végcélt a legjobb és leggyorsabb módon érjük el. Habár a gyakorlat nem simul is pontosan az elméleti diagrammhoz, az utóbbi mégis pontosan adja az egész folyamat alapját és a folyamat a gyakorlati követelményeknek az összes részletekben úgy elméletileg, mint gyakorlatilag eleget tesz. Ezen, elméleti alapon nyugvó eljárás szerint, két vagy több anyagból álló keverékek rendkívül egyszerű, célszerű, olcsó és gyakorlati módon frakcionálhatok és a szükséges készülék, mint látható, igen egyszerű. Az eljárás egymásra következő frakcionált desztillálások sorozatát és az eddigelé használt műszaki eljárásokat helyettesíti, melyek csak empirikus alapokon nyugodtak és így az alkalmazott eszközök egyszerűsége, a gazdaságosság és az előállított termékek tisztasága tekintetében semmiképen sem voltak előnyösek. A találmány egy rendkívüli előnye azon teljes biztonságban áll, hogy a hűtőzónák csak az épen szükséges legkisebb számban alkalmaztatnak és hogy a hűtőzónák mindegyike a kellő hőmérséklettel bír, továbbá hogy a desztillálás igen gyorsan megy végbe és nagy biztossággal a kívánt terméket adja, mimellett a hűtőzónák szükséges számát nem kell először kísérletek által megállapítani és annak bizonytalansága is elmarad, hogy hol vezetendő be a keverék a sorba. Az egyszerűség kedvéért az 1. ábrában, oly eset van föl tüntetve, melynél a f orrpontgörbe sem maximummal, sem minimummal nem bír. Ha két oly anyag van megadva, melyek forrpontgörbéje maximummal vagy minimummal bír, akkor a föntleírt szabályok hasonló módon alkalmaztatnak, azonban a diagrammot egy a görbe minimumán vagy maximumán áthaladó függélyes vonal két részre osztjuk és ez esetben a találmány ^szerinti szabályok a diagramm mindegyik oldalára külön alkalmaztatnak.