62369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágószerszám előállítására
Megjelent 1914. évi február hó 321-én. MAGY. SZABADALMI szabadalmi leiras 62369. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás vágószerszám előállítására. DE BOSREDON JEAN MÉRNÖK PÁRIZSBAN. A bejelentés napja 1912 junius hó 14-ike. Elsőbbsége 1911 június hó 15-ike. Tudvalevőleg minden vágószerszámon, bármilyen legyen is természete és alkalmazási módja, két rész különböztetendő meg, és pedig az, amelyik a tényleges munkát végzi, vagyis a földolgozandó anyagot vágja és a másik, amelyik csupán az előbbi tartója gyanánt szolgál, hogy megerősíthető legyen és a munkához megkívánt módon mozgattassék. Ily körülmények között könynyen belátható, hogy a szerszámnak úgy előállítási költsége, mint normális munkája szempontjából is jelentékeny fontossággal bírna az említett részeknek oly módon való megszerkesztése, hogy az előállításukhoz használt anyag ellenállás, rugalmasság stb. tekintetében minél tökéletesebben megfeleljen a használat követelményeinek. így pl. egy vágószerszám egyik része, a szerszámnak munka közben a géphez való erősítésére szolgáló lágy acéltestből, míg a dolgozó rész valamely gyorsan vágó, kemény acélfajtából állhat. Már megkísérelték hasonló szerszámoknak oly módon való előállítását, hogy az alkalmazott szerszámtartókba keményített acélból való kiváltható acélkéseket ékeltek valamely alkalmas módon, vagy pedig a késeket egyesítették a tartásukra szolgáló lágy acólrésszel, amely ennélfogva a késekkel tartósan összekötött egészet alkot. Az első megoldás azzal a hátránnyal jár, hogy különleges berendezést igényel, amely egyébként sem felel meg a kívánt célnak, minthogy a kés csak az esetben volt a szerszámtartó pofái közé szilárdan befogható, ha ez utóbbi jelentékeny méretekkel bírt, minek következtében ezen méretek mellett nem lehetett az acél dolgozó részét tökéletesen kihasználni. Azonkívül nem lehetett a szerszám és tartója között szilárd kapcsolatot létesíteni úgy, hogy a kés a munkára nézve káros rezgéseknek volt kitéve. A második megoldás abban állott, hogy a kést egy lágy acélszerszámra illesztettek, amely a gépre vaió szerelését illetőleg ugyanúgy működött, mint a közönséges szerszámok. Azonban a szoros összekapcsoás létesítésénél jelentékeny nehézségek me riiltek föl, mivel mindeddig nem volt lehetséges a keményített acélat a lágy acéllal közvetlenül összehegeszteni. Hogy ezen segítsenek, a kést egy foglalat segélyével erősítették a közönséges acélból készült szerszámhoz, azonban a munka a rögzítő pofákat gyorsan megtágította úgy, hogy a keményített acéldaiab lassanként levált. Megkísérelték a heterogen forrasztás (pl. kemény forrasz) segélyével való rögzítést is, azonban csekély eredménnyel, mivel a
