62369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágószerszám előállítására

két különböző természetű acéldarab között nem létesült eléggé benső molekuláris kapcsolat, amely azok szétválását megakadályozhatta volna úgy, hogy a kés már a föllépő ellenállás folytán is elszakadt a lágy acéldarabtól, amely eltérő deformációkat szenvedett. , Az említett két módszer, vagyis a befoglalás és forras/tás kombinációja sem nyújtott jobb eredményeket. Másfelől ez a második megoldás nem engedte meg az ily módon előállított szerszám ujrakovácsolását vagy ujraedzését. A jelen találmány tárgya oly eljárás, amely lehetővé teszi egy gyorsan vágó acélkésnek egy lágy acéltartón közvetlenül, hegesztéssel való megerősítését, minek következtében oly szerszámokat kapunk, amelyeknél a kés bensően össze van kapcsolva tartójával, és azzal egy testet alkot úgy, hogy ezen szerszámokat egyetlen darabból állóknak tekinthetjük, amelynek alkatelemei különböző tulajdonságokkal bírnak. Az így elért műszaki eredmény pl. azzal volna összehasonlítható, amelyet a lágy acélszerszámok munkafelületének acélosítása nyújtana, azonban azzal a lényeges különbséggel, "hogy ez a rész itt gyorsan vágó keményített acélból áll. A mellékelt rajzon az 1. ábra példa gyanánt egy esztergaszerszám vázlatos rajzát és a hozzáhegesztendő keményített acélkés kiképzését, a 2. ábra ezen két részt egymásra helyezve, hegesztés előtt, a 3. ábra pedig ugyanazt hegesztés és kikészítés után mutatja. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy miután a lágy acélból készült (a) tartónak a szokásos szerszámalakot adtuk, annak (b) fölületét, amely a dolgozó rész gyanánt szolgáló (c) keményített acélkés fölvételére van rendelve, kellően letisztítjuk. A fölfekvési fölület szükség esetén úgy képezhető ki, hogy a (c) kés esetleges támasztó fölületei szorosan és pontosan hozzáilleszkedjenek. Ugyanis a (c) kés hátsó része úgy képezhető ki, hogy az (a) tartónak egy vállához támaszkodjék vagy pedig annak külső fölületéhez illeszkedik. A kés továbbá két oldalsó (d) nyúlvánnyal látható el (2. ábra), amelyek nem alkotnak foglalatot vagy nyelet, hanem csak arra szolgálnak, hogy a (c) késnek az (a) tartón való helyzetét biztosítsák és a későbbi műveletek alkalmával a kés viszonylagos eltolódását megakadályozzák. A (c) keményített acélkésnek az (a) lágy acéltartóhoz való hegesztése céljából a jobban kiterjeszkedő acélt kb. 800° C, a másik részt pedig kb. 900° C hőfokra hevítjük, azután a két részt egymásra fektetjük, miután az érintkező fölületek közé valamely az oxidációt gátló, pl. borax tartalmú szert helyeztünk. Az egyesített darabokat azután az összetapadást biztosító nyomásnak vetjük alá, amelyet lökések nélkül hozunk létre valamely alkalmas módon pl. úgy, hogy az egészet egy matricába helyezzük, amely a kést a szerszámtartóra vezeti és a nyomás alkalmazása alatt azon megtartja. A kezelésnek ezen első fázisa már a két érintkező fölület összetapadását biztosítja, azonban a tényleges összehegedés létrehozása céljából az egészet egy kemencébe helyezzük, amely 1200—1400° C hőfokra való hevítést enged meg. Ha a szerszám ezt a hőfokot elérte, akkor egy pontosan hozzáilleszkedő matricába helyezzük, amelyben igen magas és lökésmentes nyomásnak vetjük alá. Ennek folytán a (c) keményített acélkés és az (a) lágy acéltartó, minthogy olyan nyomásnak vannak alávetve, amely semmiféle deformációt vagy kiterjeszkedést meg nem enged, (amennyiben a matrica az anyag minden elmozdulásának ellen szegül), bensően összehegednek, miközben a molekuláknak bizonyos átszűrődése és kicserélődése lép föl az egymással érintkező fölületeken, mivel a magas hőfok a molekuláknak némi mozgékonyságot enged meg. Ennek következtében oly szerszám jön létre (3. ábra), amelynek részei elválaszthatatlanul egyesítve vannak úgy, hogy a szerszám épp úgy alávethető a későbbi fizikai vagy termikus kezelésnek, mint bár-