62230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alumínium gyártására

- 2 — ségű kénkloriddal kezeljük és a keveréket bepárologtatjuk. Továbbá úgy is járhatunk el, hogy elektrolitikus kemencében alkáli- vagy földalkáliszulfidnak, nátriumkloridnak, továbbá aluminiumnátriumfluoridnak keverékét engedjük egymásra hatni, ahol az alumínium nátriumfluoridot aluminiumfluoriddal is he- í lyettesíthetjük. Megolvasztás által, mint föntebb, alumíniumnak és nátriumnak kettős fluoszulfidját s amellett alumíniumnak és nátriumnak kettős kloroszulfidját kapjuk. ' Továbbá valamely redukálóanyag jelenlétében, tetszőleges kemencében vagy elek• trolitikus kemencében, alkali vagy földalkaliszultát, nátriuniklorid és egyszerű alu* miniumfluorid vagy kettős alumínium nátriumfluorid keverékét olvasztjuk meg, amikor is kettős aluminiumnátriumfluoszulfátnak és kettős aluminium-nátriumkloroszulfátnak keverékét kapjuk (ha alkaliszulfát gyanánt nátriumszulfátot használtunk). Ezek a sók az elektromos áram és a redukálóanyag, pl. az elektrolitikus kemence falait alkotó szén hatása alatt oxygénjüket elvesztik és kettős aluminiumnátrium-fluoszulfiddá és kloroszulfiddá alakulnak át. Bármilyen legyen is a nyers alumínium előállítására szolgáló elektrolitikus fürdőt alkotó kettős só készítési módja, ezen fürdőt az elektrolízis előhaladásának mértékében alumíniummal vagy aluminiumérccel, pl. kalcinált és összezúzott bauxittal és az említett só csekély mennyiségével tápláljuk, hogy a veszteséget pótoljuk. Ha egyszer a nyers alumínium megvan, akkor azt elektrolízis útján a beni^e lévő vastól és szilíciumtól, mely alumíniummal van vegyülve, megszabadítjuk. Az e célra szolgáló elektrolizáló berendezésnek a mellékelt rajzon több kiviteli példája van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra az első kiviteli alak függélyes metszete és fölülnézete, a 3. ábra ugjanezen berendezésnek egy részlete, a 4. és 5. ábra egy másik kivitel függélyes metszete és fölülnézete, a 6. és 7. ábra egy harmadik kivitel ugyanilyen föltüntetése, míg a 8. ábra egy további kivitel függélyes metszete. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett berendezés a derékszögű (jl) fémkádból áll, mely belül (2) tűzálló téglákkal vagy más, a hőt és elektromosságot rosszul vezető anyaggal van bélelve. A kádat a helytálló és tűzálló anyagú (3) falak rekeszekre osztják s mindegyik tetszőleges számú (4) nyílással van ellátva. A helytálló (3) közfalakon egy-egy tűzálló (5) lemez csúszhat csekély súrlódással, ahol ezen lemezek szintén (4) nyílásokkal vannak ellátva. Az (5) lemezeknek a helytálló falak mentén való elmozdítása (6) csavarok és kézikerékké kiképezett (6a) csavaranyák segélyével történik (3. ábra), miáltal elérhető, hogy a (4) "nyílások egymást többé-kevésbbé födjék. A fémfürdőben ily módon létesített fojtási helyek ellenállásokat képeznek, melyek az alkalmazott elektromos áram egy részét hővé alakítják át, minek következtében a fürdő megolvasztható és alkalmas hőmérsékleten tartható. A téglafalakban tűzálló anyagból készült s egyik végükön zárt (7) csövek vannak függélyes helyzetben ágyazva oly módon, hogy az elektrolitikus fürdővel érintkezésben állnak, mimellett ezen csövek pirométerek segélyével állandó hőmérsékleten tarthatók. Mindegyik rekeszbe szénből vagy fémből álló (8) vezetőlemezek vannak helyezve, melyeket a (8a) harántrudak nyalábokká egyesítnek. Egy föl nem tüntetett berendezés segélyével a (8) lemezek fölemelhetők és a fürdőből eltávolíthatók. A' lemezek arra szolgálnak, hogy az elektromos áramot az elektrolithoz vezessék, amennyiben a páratlan számú rekeszek lemezei az áramforrás egyik sarkával a páros számú rekeszek lemezei pedig másik sarkával ^vannak összekötve. Az egyik sarkkal összekötött lemezeken lerakodó fém időről-időre összegyűjtetik. A lemezek a lehető legnagyobb fölszínnel bírnak és rézsútosan vannak elhelyezve, hogy az elektroiitet keringeni kényszerítsék. Az elektrolitikus fürdő fölszine lehűlés ellen alumínium-, magnézium- vagy mész-, porból vagy ezen anyagok keverékéből álló,