62230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alumínium gyártására

alkalmas vastagságú réteggel védhető meg. A 4. és 5. ábrán föltüntetett elektrolizáló berendezésben a válaszfalakat a kád téglafalába szigetelten ágyazott (9) szénlapok alkotják, melyek a kádat rekeszekre osztják. A szélső rekeszekbe hasonló (9a) lapok vannak helyezve, melyek az áramforrás két sarkával állnak összeköttetésben. Az elszigetelt (9) lapok az áram iránya szerint egyik felületükön negatív polaritással bírnak úgy, hogy az idegen fémek ezen fölületek egyikén lerakodnak. Az elektrolit fölhevítéséhez szükséges ellenállásokat a helytálló és mozgatható (3) ill. (5) lemezek hozzák létre. A 6. és 7. ábrán föltüatetett berendezésben az elektrolizáló kádat (3) közfalak osztják rekeszekre. Mindegyik rekesz fenekére egy (10) fémlemez van helyezve, mely az áram vezetésére szolgál s e célból a páratlan rekeszek fémlemezei az áramforrás egyik sarkával, a páros számú rekeszek fémlemezei pedig másik sarkával vannak összekötve. Mindegyik lemezen egy agglomerált és helyére forrasztott, szénből álló (11) tuskó nyugszik s a (3) közfalak fölött egy-egy mozgatható (5) közfal van elrendezve, mely a hevítéshez szükséges ellenállást létesíti. Az elektrolizáló kád egyik végén egy föl nem tüntetett hőforrás rendezhető el, mely a széntuskók forrasztására szolgál és esetleg az áramot is támogathatja az elektrolit megolvasztásában. A vas és szilícium a (11) tuskók csészealakú fölső részén rakódik le és időről-időre eltávolíttatok, míg az alumínium szintén időnként, vagy pedig folytonos módon távolítható el. Ez utóbbi esetben az elektrolit (nyers alumínium) a szélső rekeszek egyikébe vezettetik és a tiszta alumínium a másik szélső rekeszből folytonos módon vétetik el, mimellett az áráig sebessége úgy van szabályozva, hogy a közbenső rekeszekben az összes vas és szilícium visszatartassék. Az elektrolizáló kád fölső részét elmozdítható tűzálló lapok födik be, melyek a lehűtést megakadályozzák. A 8. ábra oly berendezést mutat, melyben az elektrolitikus fürdő eléktromes hevítéséhez szükséges ellenállást nem fojtással, mint a fönti kiviteleknél, hanem oly módon hozzuk létre, hogy a nyers alumínium és az egyik elektróda közé valamely segédelektroli tet iktatunk, mely a nyers alumíniumnál nagyobb sűrűséggel bír. A berendezés alakja az alumíniumgyártásnál használatos kemence alakjához hasonló, azzal a különbséggel, hogy a kád szerelvényének (12) fölső része egy tűzálló téglából készült (12a) gyűrű segélyével elektromosan el van szigetelve a szénszerelvény (12b) alsó részétől. Ez utóbbi rész az áramforrás negatív sarkával van összekötve és a segédelektrolittal érintkezik, amely valamely sóból vagy oly sókeverékből áll, mely megolvasztott állapotban a nyers alumíniumnál nagyobb sűrűségű. A pozitív sarkkal egy vagy több mozgatható (13) szénlap van összekötve, melyek az áramot a sótartalmú elektrolit fölött úszó nyers aluminiumhoz vezetik. Az elektrolízis hatása alatt a vas és szilícium kiválik és a (12b) részén lerakódik. A sótartalmú elektrolit jelenléte a hátrányos reakciókat és a vasnak, valamint a szilíciumnak az alumíniummal való újbóli egyesülését megakadályozza. A segédelektrolit oly sóból vagy sókeverékből állhat, melynek elektropozitiv eleme a vashoz és szilíciumhoz nagyobb vonzódással bír, mint az aluminiumhoz. Az ilyen elektrolizáló berendezés megszakításokkal vagy folytonos módon működhet. Ez utóbbi esetben a nyers alumínium a kád egyik végén lép be s a másik végén megtisztítva távozik. Bármilyen is a berendezés kivitele, a kád falbélésében forró gázok vezetésére szolgáló csatornák rendezhetők el, melyek a fürdő fölhevítésében közreműködnek. Az említett kettős sók elektrolízise útján kapott nyers alumínium helyett a leírt és föltüntetett berendezésekben mindenféle aluminiumhulladékot, forgácsot, törmeléket stb. földolgozhatunk tisztítás céljából. * SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás alumínium előállítására, jellemezve azáltal, hogy alumínium és vala-