62157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elfoglalt vágányutak biztosítására

Megjelent 1914. évi január lió 13-án. MAGY. szabadalmi KIR. hivatal SZABADALMILEIRAS 62157. szám. V/a/2. OSZTÁLY. Berendezés elfoglalt vágányutak biztosítására. neumann nándor vasúti főfölügyelő budapesten. Pótszabadalom az 55944. sz. szabadalomhoz. Bejelentésének napja 1911 október hó 24-ike, Az 559*4. számú szabadalom oly berendezést véd, mely az elfoglalt vágányutakat azáltal biztosítja, hogy a hozzájuk tartozó jelzők «szabad»-ra való állítását mindaddig lehetetlenné teszi, míg csak egy a szabványos állásban lévő állítóelemeket rögzítő reteszelőkészüléket a megfelelő vágányúti rögzítőkulcsesal föl nem oldunk, mely kulcs azonban az állítást eszközlő közegnek csak akkor áll rendelkezésére, ha a megfelelő vágányút nincsen elfoglalva. Jelen póttalálmány célja, hogy a vonatok közlekedésének biztonságát még növeljük, vagyis az elfoglalt vágányútat vonatok befutása ellen még inkább biztosítsuk. Ezt azáltal érjük el, hogy erre különösen alkalmas eszközökkel és módon a vonatkísérő személyzetnek is lehetővé tesszük, hogy az elfoglalt vágány úthoz tartozó bejárati jelzőknek állításához okvetlenül szükséges rögzítő kulcsot ellenőrizhesse. Ezek az eszközök könnyen hordozható jelzők, melyek a hozzájuk tartozó vágányútnak számával vannak ellátva és melyek rendes körülmények között (szabad vágánynál) egy jelzőtáblán vannak rögzítve, amelyről csakis a megfelelő vágányrögzítő kulcscsal vehetők le, meiy kulcs akkor a jelzőtartótáblán rögzítve marad, s arról csak akkor vehető le, ha csak a jelzőt a jelzőtartótáblára visszahelyeztük és azon újból rögzítettük. Ha tehát az elfoglalt vágány útnak megfelelő hordozható jelzőt azonnal a vonatnak befutása után a jelzőtábláról levesszük és a befutott vonat vezetőjének átadjuk, akkor ezáltal azt érjük el, hogy az illető vágányút újbóli szabadra állításához szükséges kulcs mindaddig nem vehető használatba, amíg a hordozható jelző, melyet meghatározott helyen <pl. a legcélszerűbben a veszteglő vonatnak valamelyik kocsijára fül függesztünk, látható. Ezáltal az elfoglalt vágányút újabb vonatnak befutása ellen tökéletesen biztosítva van. Hordozható vágányútjelzőnek pl. ismert szerkezetű három oldalra világító lámpásokat használhatunk, melyek fogantyújuknál vagy a hátfalukon alkalmazott akasztókampójuknár fogva a kocsik oldal vagy homlokfalaira könnyen fölakaszthatok. Ezek a lámpások mellső és oldalfalukon a megfelelő vágánynak számával vannak ellátva ós pedig olyképen, hogy ezek a számok úgy nappal mint éjjel is a lámpásnak mind a három oldalán jól láthatók. A vágánytjelzők fölvételére szolgáló jelzőtartótáblákat arra alkalmas helyen alkal-