62157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elfoglalt vágányutak biztosítására
_ 2 -mázzuk, de mindenkor úgy, hogy az könynyen szemmeltartható és ellenőrizhető. Az állomásokon történő tolatások biztosíástára is használható a leírt berendezés. E célra ugyancsak hordozható tolatási jelzőket használunk, melyek akkor, ha tolatás nem történik, a jelzőtáblához vannak erősítve és azon kulcs segélyével rögzítve. A tolatási jelző rögzítőzára egy másik zárral van függésben, mely csakis egy külön kulcscsal zárható és nyitható. Ennek a kulcsnak a jelzöállítókészüléken egy külön reteszelő zár felel meg, mellyel valamennyi a tolatásnak ellenséges bejárati és kijárati jelző — szemafor — a törzsszabadalomban már leírt módon elzárható. Ha tehát a tolatást eszközölni akarjuk, valamennyi elenséges be- és kijárati jelzőt — szemafort — tilosra kell beállítanunk és az említett kulcsesal ezen helyzetben rögzíthetünk, mire azután ennek a kulcsnak a segélyével a tolatáshoz szükséges hordozható jelző a jelzőtábláról levehető, mivel egyidejűleg a rögzítőkulcs a jelzőtáblán fogva is marad. A jelzőtartótábláról levett jelző, mely „megfelelő fölírással pl. «tolatás megengedve» van ellátva, éjjel pedig különleges világot (aranysárga fényt) mutat, a tolatást vezető közeg kapja kézhez, ki ezt a jelzőt megfelelő helyen pl. á tolatómozdonyon, vagy a tolatott kocsik valamelyikén jól láthatóan fölakasztja, A tolatás befejezte után a hordozható jelzőt a jelzőtáblára visszahelyezzük, mire a rögzítőkulcs a jelzőtábláról levehető, és vele a be- és kijárást jelzőket — szemaforokat — állítókészülék szabaddá tehető. A mellékelt rajz a jelzőtartótáblának egyik példakénti kiviteli -alakját az (1. ábrán) elölnézetben, a (2. ábrán) pedig oldalnézetben tünteti föl. Az (a) táblára a vágányútbiztosító (1, 2, 3) jelzőlámpások és a tolatást biztosító (B) jelzőlámpás vannak (b) fogantyúknál fogva fölakasztva. Mindegyik lámpáshoz egy-egy (c) lánc segélyével egy-egy (d) kulcs van hozzáerősítve, mely kulcsok a jelzőtáblán alkalmazott (e) zárnak (f) kulcslyukaiból mindaddig ki nem húzhatók, amíg csak megfelelő kulcs segélyével; melyet egy (g) kulcslyukba tolunk be, azt szabaddá nem tesszük. E célból az (f) és (g) kulcslyukakhoz tartozó zárak között bármely ismert pl. törzsszabadalomban leírt oly kényszerkapcsolat van létesítve, mely a (d) kulcs kihúzását csak akkor engedi meg, ha a (g) kulcslyukba bedugott kulcscsal a zárat nyitjuk, mimellett egyúttal a (g) kulcslyukba dugott kulcs a zárban mindaddig fogva marad, míg csak a (d) kulcsot vissza nem helyeztük. A (g) kulcslyukakhoz a megfelelő vágányút — rögzítőkulcsok szolgálnak és pedig mindegyik (g) kulcshoz más és más kulcs úgy, hogy egy kulcscsal mindenkor csak a meghatározott jelzőlámpás tehető szabaddá. Ha egy vágányra két vagy több irányból bocsátható be vonat, akkor az irányoknak megfelelő számú (g) kulcslyuk alkalmazandó és az ezekhez tartozó zárószerkezetek az (f) kulcslyukhoz tartozó zárószerkezettel olyképen kombinálandók, hogy az egy és ugyanazon vágányhoz tartozó rögzítőkulcsok bármelyikével szabadítható föl a meghatározott vágányút jelző lámpa. A záraknak szerkezete ismeretesnek van föltételezve, miért is annak részletes föltüntetése fölösleges. Ha például a «3»-as számú vágány van elfoglalva, akkor az ezen vágány biztosítására szolgáló, a törzsszabadalomban leírt vágányúti rögzítőkulcsot a megfelelő (g) kulcslyukba dugjuk és vele a (d) kulcsot szabaddá tesszük úgy, hogy a (3) jelzőlámpás a jelzőtábláról levehető. A jelzőlámpást a veszteglő vonat vezetőjének adjuk át, aki azt a mozdonyon, valamely kocsin, vagy más alkalmas helyen úgy alkalmazza, hogy az a vonatkísérő személyzet által szemmel tartható úgy, hogy ennek is módjában áll ellenőrizni azt, vájjon az elfoglalt vágány biztosítva van-e vagy sem. Mielőtt a vonat eltávozik, a vonatvezető a lámpást visszaadja, mire azt a jelzőtáblára visszahelyezzük úgy, hogy arról a rögzítőkulcs levehető és a törzsszabadalomban leírt módon használható.
