62157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elfoglalt vágányutak biztosítására

_ 2 -mázzuk, de mindenkor úgy, hogy az köny­nyen szemmeltartható és ellenőrizhető. Az állomásokon történő tolatások biztosí­ástára is használható a leírt berendezés. E célra ugyancsak hordozható tolatási jelző­ket használunk, melyek akkor, ha tolatás nem történik, a jelzőtáblához vannak erő­sítve és azon kulcs segélyével rögzítve. A tolatási jelző rögzítőzára egy másik zárral van függésben, mely csakis egy külön kulcscsal zárható és nyitható. Ennek a kulcs­nak a jelzöállítókészüléken egy külön rete­szelő zár felel meg, mellyel valamennyi a tolatásnak ellenséges bejárati és kijárati jelző — szemafor — a törzsszabadalomban már leírt módon elzárható. Ha tehát a tola­tást eszközölni akarjuk, valamennyi elen­séges be- és kijárati jelzőt — szemafort — tilosra kell beállítanunk és az említett kulcsesal ezen helyzetben rögzíthetünk, mire azután ennek a kulcsnak a segélyével a tolatáshoz szükséges hordozható jelző a jelzőtábláról levehető, mivel egyidejűleg a rögzítőkulcs a jelzőtáblán fogva is marad. A jelzőtartótábláról levett jelző, mely „meg­felelő fölírással pl. «tolatás megengedve» van ellátva, éjjel pedig különleges világot (aranysárga fényt) mutat, a tolatást vezető közeg kapja kézhez, ki ezt a jelzőt megfe­lelő helyen pl. á tolatómozdonyon, vagy a tolatott kocsik valamelyikén jól láthatóan fölakasztja, A tolatás befejezte után a hordozható jelzőt a jelzőtáblára visszahelyezzük, mire a rögzítőkulcs a jelzőtábláról levehető, és vele a be- és kijárást jelzőket — szemaforo­kat — állítókészülék szabaddá tehető. A mellékelt rajz a jelzőtartótáblának egyik példakénti kiviteli -alakját az (1. ábrán) elöl­nézetben, a (2. ábrán) pedig oldalnézetben tünteti föl. Az (a) táblára a vágányútbiztosító (1, 2, 3) jelzőlámpások és a tolatást biztosító (B) jelzőlámpás vannak (b) fogantyúknál fogva fölakasztva. Mindegyik lámpáshoz egy-egy (c) lánc segélyével egy-egy (d) kulcs van hozzáerősítve, mely kulcsok a jelzőtáblán alkalmazott (e) zárnak (f) kulcslyukaiból mindaddig ki nem húzhatók, amíg csak megfelelő kulcs segélyével; melyet egy (g) kulcslyukba tolunk be, azt szabaddá nem tesszük. E célból az (f) és (g) kulcs­lyukakhoz tartozó zárak között bármely ismert pl. törzsszabadalomban leírt oly kényszerkapcsolat van létesítve, mely a (d) kulcs kihúzását csak akkor engedi meg, ha a (g) kulcslyukba bedugott kulcscsal a zárat nyitjuk, mimellett egyúttal a (g) kulcslyukba dugott kulcs a zárban mindaddig fogva marad, míg csak a (d) kulcsot vissza nem helyeztük. A (g) kulcslyukakhoz a megfelelő vá­gányút — rögzítőkulcsok szolgálnak és pedig mindegyik (g) kulcshoz más és más kulcs úgy, hogy egy kulcscsal mindenkor csak a meghatározott jelzőlámpás tehető szabaddá. Ha egy vágányra két vagy több irányból bocsátható be vonat, akkor az irányoknak megfelelő számú (g) kulcslyuk alkalma­zandó és az ezekhez tartozó zárószerkeze­tek az (f) kulcslyukhoz tartozó zárószerke­zettel olyképen kombinálandók, hogy az egy és ugyanazon vágányhoz tartozó rög­zítőkulcsok bármelyikével szabadítható föl a meghatározott vágányút jelző lámpa. A záraknak szerkezete ismeretesnek van föltételezve, miért is annak részletes föl­tüntetése fölösleges. Ha például a «3»-as számú vágány van elfoglalva, akkor az ezen vágány biztosítá­sára szolgáló, a törzsszabadalomban leírt vágányúti rögzítőkulcsot a megfelelő (g) kulcslyukba dugjuk és vele a (d) kulcsot szabaddá tesszük úgy, hogy a (3) jelző­lámpás a jelzőtábláról levehető. A jelző­lámpást a veszteglő vonat vezetőjének adjuk át, aki azt a mozdonyon, valamely kocsin, vagy más alkalmas helyen úgy alkalmazza, hogy az a vonatkísérő sze­mélyzet által szemmel tartható úgy, hogy ennek is módjában áll ellenőrizni azt, váj­jon az elfoglalt vágány biztosítva van-e vagy sem. Mielőtt a vonat eltávozik, a vo­natvezető a lámpást visszaadja, mire azt a jelzőtáblára visszahelyezzük úgy, hogy arról a rögzítőkulcs levehető és a törzsszabada­lomban leírt módon használható.

Next

/
Thumbnails
Contents