62143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vas- vagy acéltárgyak fölületének keményítésére, szívósabbá tételére és javítására

kat állandóan szabályozzuk és azokat oly számban alkalmazzuk, mely elégséges a lemez fölszinének a kívánt mélységig és oly mértékben való fölhevítésére, hogy a kívánt hatást előidéző fémet a lemezbe be lehessen vezetni. Ámbár célszerű, hogy főleg az olvasztási műveletnek kezdetén az elektródák a lemeznek fölszínével érintkezzenek, mégis könnyen olvadó salaktakarót rendezünk el a lemeznek fölszinén, amely az elektromos ívnek föntartását akkor is lehetővé teszi, amikor, az olvasztási műveletnek végén, az elektródák a lemeznek fölszinéről eltávolíttattak és így a lemezzel tényleg már nem érintkeznek. Az egyik vagy mindkét elektródának mozgatása és azoknak a lemezhez viszonyított helyzetének megváltoztatása, a vákuumnak megszüntetése nélkül végezhető. A lemeznek fölületét vagy oly módon változtatjuk meg, hogy ferrocarbonnak, ferromangannak stb. bevezetésével a vasban vagy acélban már amúgy is jelen lévő alkotó részeknek százalékát megváltoztatjuk vagy, hogy a vasnak vagy acélnak fölületét oly, tiszta állapotban vagy vasötvözet alakjában alkalmazott fémmel pld. nikkellel, krómmal, molybdaanel, wolframmal vagy vanadiummal impregnáljuk, mely a vasnak és acélnak nem rendes alkotó része. Ebből a célból a lemeznek fölszinén, mielőtt azt az elektromos úton fejlesztett hő hatásának kitennők, egy vagy több ily, a vashoz vagy acélhoz ötvözendő fémet helyezünk el a kellő menynyiségben és oly alakban, amelyben az megolvadhat és a fölszinén megolvadt lemeznek anyagával keverődhetik úgy, hogy a fémek, a keverődés után, a lemeznek alkotó részévé válnak, vagy pedig ezeket a fémeket megolvasztjuk és megolvasztott állapotban vezetjük be a vákuumbamrába, ahol azok a fölszinén megolvadt lemeznek anyagával keverődnek. A leírt eljárás szerint tiszta vasból készült, hengerlés útján vagy más módon a kellő alakra húzott lemezeket is lehet az egyik vagy másik fölületükön ferrokarbonnal vagy más ötvöző anyaggal impregnálni úgy, hogy oly lemezt állíthatunk elő, melynek nyújthatósága, edzhetősége stb. a lemeznek két oldalán különböző. Az eljárásnak foganatosítása alatt és azalatt, amíg a vákuumkamra, a lemez lehűlésének lehetővé tétele céljából, nyitva van, a vákuumkamrában lehetőleg nagyfokú vákuumot kell föntartani, mert az elért eredmények annál jobbak, minél nagyobbfokú vákuum tartatott fönn, minthogy a vákuum az ötvözetnek alakjában bevezetett, kényes fémeknek elégését és a túlhevítésnél föllépő értékcsökkenésüket meggátolja. Ezenkívül a fémek a vákuumban igen hígfolyósakká válnak ós ily jól diffundálnak és ötvöződnek. Ha ezen eljárás páncéllemezeknek előállításánál alkalmaztatik, a lemezt, fölületén, 50 mm. vagy ennél nagyobb mélységig, valamely tetszőleges fémmel, nevezetesen molybdannel vagy wolframmal, tetszőleges súlyviszonyok szerint lehet ötvözni úgy, hogy az acél a levegőn lehűlve, önedzővé válik vagy, vaskarbidnak használatával, a lemeznek széntartalmát, annak fölületén, jóval nagyobb mélységig és jóval egyenletesebb módon lehet fokozni, mint a közönséges cementálási eljárásnak alkalmazásával; a jelen eljárással vízzel vagy más folyadékkal történő hűtés által edzhető acéllemezeket kapunk. Az eljárásnak foganatosítására szolgáló berendezésnek egy foganatosítási alakja a mellékelt rajzokban van föltüntetve. Az 1. ábra a berendezés elölnézete zárt vákuumkamrával. A 2. ábra függélyes hosszmetszet, nyitott vákuumkamrával. A 3.. ábra fölülnézet, melyben a berendezésnek vákuumkamrája, az ábrának baloldalán zártan, az ábrának jobboldalán pedig nyitottan van föltüntetve. A 4. ábra függélyes hosszmetszet, zárt vákuumkamrával. A berendezésnek az ábrákban föltüntetett foganatosítási alakja, aránylag kis lemezeknek vagy rudaknak, fölületükön történő megolvasztására és valamely, a keménységet fokozó anyaggal, pld. szénnel vagy wolframmal való ötvözésére szolgál. A berendezés vákuumkamrájának mozdu-