62070. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses áramhatároló

Megjelent 1913. évi december hó 27-én. MAGY. gg^ KIR. SZABADALMI jgSjf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62070. szám. VlI/g. OSZTÁLY, Elektromágneses áramhatároló. WESSEL PEDER ÉS GYSLER THORBJÖRN MÉRNÖKÖK KRISTIANIÁBAN. A bejelentés napja 1912 junius hó 17-ike. Az eddig használatos áramhatárolók, melyek meghatározott árammaximum túllépésénél időszakosan ki- és bekapcsolnak, megbízhatatlanok és hiányosak. Ily hiány gyanánt példakép fölemlítjük, hogy az üvegcsöveken higanyt befogadó áramhatárolók szabályozhatósága igen korlátolt, továbbá, hogy az üvegcsövek tetemes túlterhelésnél gyakran eltörnek. Azonkívül az ily készülékeknek feszűltségdivizorokkal biró váltakozó áramú áramkörökben való alkalmazása jóformán ki van zárva a megszakítási szikrának az áram megszakításából előálló megerősödése következtében, mely szikra a legtöbb esetben az üvegcsövet elrepeszti. Működtető szerv gyanánt hődróttal fölszerelt áramhatárolóknál a drót rövid idő múlva állandóan deformálódik és pedig vagy túlterhelés következtében vagy pedig a környező levegő hőmérsékletének változásánál, minek folytán az a határ, melynél a készülék működésbe lép, nem állandó. Azonkívül a drótnak a minden esetben beállítandó maximális áramerősségnek kell megfelelnie, hogy a készülék ezen ávarierősségnél kellően működjék. Minthogy azonban a főbiztosítékok a világítási berendezéseknél, melyekben az áramhatárolók leginkább találnak alkalmazást, nem az áramfogyasztásnak, hanem a szerelési értéknek felelnek meg és úgyszólván soha sincsenek kisebbre méretezve, mint 6 amperere, a hődrótok kisebb áramerősségekhez gyengébbek, mint a főbiztosítékok és ennek következtében, minthogy az egész fogyasztási áramot vezetik, a berendezés tulajdonképeni biztosítékait képezik anélkül, hogy az utóbbiaktól követelt hatósági rendszabályoknak megfelelnének. Oly készülékeknél, melyek egészen kis áramerősségekre vannak beállítva és ahol a hődrótok a biztosítékokra való tekintettel nem választhatók megfelelő vékonyan, igen gyakran előfordul — és pedig a drót csekély deformációja folytán, — hogy miután a készülék működött, a kapcsoló mágnes áramköre nem szakíttatik meg, aminek az a következménye, hogy a berendezés tartósan kiiktatva marad és a feszültségi csévék, melyek a tartós áramot el nem birják, elégnek. Az eddig ismeretessé vált tisztán elektromágneses áramhatárolók megbízhatatlanok és kevés gyakorlati eredményre vezettek. Jelen találmány tárgya tisztán elektromágneses áramhatárolóra vonatkozik, mely-