62051. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tenger alatti aknák süllyesztésére tenger alatt járó hajó segélyével való alámerülés közben

akna fölbillenése után a (p) segédtartályba i hatol. Ha az (xl) tömbök kioldódtak, az | (x4) rúgok az (x) csapokat szabaddá teszik és a (w) gyújtóberendezést fölszabadítják. Megjegyzendő, hogy a (p) tartályba zárt (x-xl) biztosító berendezés hatásos marad úgy a víz föJszinén, mint alatta való hajózás közben is, amíg az akna a hajó födélzetén el van reteszelve, sőt még akkor is, ha az (s) szelep nem biztosítana szoros tömítést. Ezen esetben ugyanis a víz a (p) tartályt megtölteni törekedne, minthogy azonban a. tartály levegővel van tele, az alámerülő hajónak kb. 50 m.-nél mélyebbre kellene alámerülnie, hogy a (p) tartályban a víz fölszíne az (xl) sótömbökig emelkedjék. A horgony önműködő ballasztterhelését az akna fölbillenése után az ábrázolt foganatosítási alaknál a következő berendezés biztosítja (5. és 8—11. ábrák). A horgony (b) testében két tömített (r) szekrény van megerősítve, melyeknek (y) zárófalán a vízbebocsátó és légkibocsátó (z), zl)) vezetékek, a szekrény belsejében pedig ezen vezetékek elzáró berendezései vannak elhelyezve. Az elzárást a belülről kifelé nyíló (9, 10) rúgós szelepek eszközlik, melyek a horgonynak a szekrény azon részén, mely a fölbillenés után alúl esik, elrendezett (z) vezetékkel, illetőleg a fölbillenés után fölül cső (zl) vezetékkel való összeköttetését zárják el. Ezen két szelep orsói ugyanazon (11, 12, 12) működtető emelővel, ez utóbbi (13) lengéscsapjának két oldalán vannak csuklósan összekötve. Ezen emelő (12) ágai a szilárd (16) dugattyút körülvevő súlyos (15) testben kiképezett -(14) hasítékokba kapaszkodnak. Ezen dugattyú a (z), (zl) vezetékeket, valamint a szelepek vezetékeit és ágyait tartalmazó (18) darab (17) tartókarján van megerősítve ; ugyanezen darabon a (19) tartókar van alkalmazva, melynek kiemelkedő része a (11) emelő (13) lengéscsapját képezi. A (16) dugattyú ágyának fenekén a (15) súlyban a (20) csatorna van kiképezve, melyet rendesen az egyensúlyozott (21) szelep zár el. A (15) súlyban a dugattyú ágyának fölső részén a kifelé nyíló (22> horony van alkalmazva, amely, amint később látni fogjuk, arra való, hogy a dugattyú alsó végén kiképezett (23) csatornán át a (20) csatorna és a külső tér között összeköttetést létesítsen. A (9) és (10) szelepek játéka a levegőn való kezelésnél a (24), illetőleg (25) sótömbök által akadályozható meg. Az akna működése a következő: A tenger alatt járó hajón, amint a 4. és 5. ábra mutatja (horgonnyal fölfelé fordítva) elhelyezett aknák, melyeknek ezen helyzetben pozitív úszóképességük van, a hajót alámerülés közben, ahelyett, hogy megterhelnék, ellenkezőleg könnyítik. Egy-egy akna sülyesztése tetszőleges időpontban végezhető, anélkül, hogy előre gondoskodni kellene a mélységről, melybe a hajó elmerül. Evégből elégséges az aknát a födélzeten fogvatartó (k) reteszt azáltal kiiktatni, hogy a hajó belsejéből egy csapot kinyitunk, minek következtében a tartályból kiáramló komprimált levegő a (kl) dugattyút működteti. A fölszabadított akna fölemelkedik és rövid idő múlva súlypontja körül fölbillen (4. ábra). Ezen fölbillenés, melynek következtében az (a) úszó az 5. ábrán látható helyzetből a 7. ábrán jelzett helyzetbe jut, a (t) ellensúly leesését okozza, úgy hogy az (s) szelep fölemelkedik és a (p) segédtartályba önműködően vizet bocsát. Az úszónak és horgonynak együttes úszóképessége azonban csak akkor válik negatívvá, ha a horgony (r) szekrényei részben vízzel telnek meg. Az akna sűlyedése előtt, amikor a horgony az 5. ábrán föltüntetett helyzetben van, a víz nyomása hozzájárul az ellenkező irányban ható rúgók feszültségéhez, amely a (9) és (10) szelepeket zárva tartani törekszik. Azonfölül a (15) tömeg súlya a villaalakú (11), (12) emelőre hat,, avégből, hogy a zárást még jobban biztosítsa. Ha az akna fölbillent,, az elemek a 8—11. ábrákon látható helyzetet foglalják el és akkor a (15) súly a szilárd (16) dugattyún csúszva leszállni törekszik. Minthogy azonban az (r) szekrények levegővel