62051. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tenger alatti aknák süllyesztésére tenger alatt járó hajó segélyével való alámerülés közben

— 5 — tannak telítve, és ezen levegő nyomása a <21) szelepet zárva tartja, a (16) dugattyú talpa és ágyának feneke között vákuum keletkezik, mely a (15) súly leesését késlelteti; a (15) súly leesése lassan megy végbe mindaddig, míg a (23) csatorna a (22) horonyba nem torkol. Most a (16) dugattyú két fölületére gyakorolt nyomások egyensúlyban vannak és a (15) súly szabadon hat a (12) ágakra, miközben ezekre a j(l4) hasítékok fölső végével rátámaszkodik. A (11), (12) emelő (13) tengelye körül elforog és a (9), (10) szelepeket nyitja. A (b) horgony testét megtöltő víz most a (z) vezetéken át mindegyik szekrénybe behatolhat, mimellett a levegő a (zl) vezetéken -át kiáramlik. A (15) súly úgy méretezhető, hogy a szelepeket például 100 m. mélységig, vagy azon mélységig, ameddig a (b) horgony lesülyed, nyitva tartja. A szelepek nyitásának késleltetése, melyet a (15) súlynak lassított esése idéz elő, bőségesen elég arra, hogy megakadályozza a (b) horgony lesülyedését, mielőtt a tenger alatt járó hajó az aknától el nem távozhatott. Másrészt a merülést szabályozó (d) súly esése, a találmány szerint hosszabb ideig van késleltetve, mint amennyi idő szükséges, hogy a tenger alatt járó hajó az akna alatt elhaladjon; a (d) súly tehát (f) zsinórjának letekercselését csak akkor fogja megkezdhetni és a horgonynak és az úszónak szétválasztását csak akkor képes eszközölni, ha a tenger alatt járó hajó eltávozott. A (d) súly esését késleltető berendezést részletesen a 12. és 13. ábrák mutatják. A gömbalakú súlyon alkalmazott vájatban az (f) acélsodrony van föltekercselve, melynek egyik vége a súllyal, másik vége pedig az (e) dobot elreteszelő (g) kilincskarral van összekötve. A gömbön az (f) kábelt befogó vájat fölött és ez alatt átfúrt (dlO) furatokon az (fl) kaucsukzsinórokat fűzzük át és végeiken összecsomózzuk, úgy hogy ezek az (f) kábelt visszatartják. Hajózás közben a (d) szabályozó súly az 5. és 12. ábrán föltüntetett helyzetben tartatik. Evégből a súly a (b) horgony talpának (b2) mélyedésében van elhelyezve és hengeres tengelyirányú (d4) üregénél fogva a (dl) orsóra van illesztve, mely a (b2) csészére van erősítve. A (dl) orsó belső feje a (d2) csappal van ellátva, mely két (d3) pofa vagy kampó forgáscsapját képezi; ezen pofák vagy kampók, amíg azokat a (d4) üreg falai egymáshoz közel tartják, á (d6) dugattyú rúdjának (d5) fejét tartják fogva, mely dugattyú a (d7) hengerben mozoghat. A (d7) henger a (d4) üreg hátsó részében és meghosszabbításában van elrendezve és ettől a becs&varolt (d8) fenék által van elválasztva. A henger glicerinnel van megtöltve és a tengelyirányú (d9) hornyok lehetővé teszik, hogy a glicerin a dugattyú egyik fölületétől a másikhoz a kivánt lassúsággal áramoljék. Amint az akna magára hagyatva fölbillent, a (d) súly a (b2) mélyedéséből a 13. ábrán látható helyzetben kiesni törekszik ; az esés azonban késik, mert a glicerin a (d6) dugattyú fölső fölületéből csak lassan áramlik annak alsó fölületéhez. A súly csak akkor esik szabadon, amikor a (d3) pofák a (d4) üregből kiléptek. Most az (f) kábel kifeszül és az (fl) zsinórokat eltépi. Ha az (f) kötél le van tekercselve, akkor a (b) horgony elválik az (a) úszótól és az aknasülyesztés a már leírt szokásos módon megy végbe (2. és 3. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a robbanó töltelet fölvevő úszóból, egy horgonyból és egy szabályozósúlyból álló tengeri akna lesülyesztésére meghatározott mélységre egy alámerülésben levő hajó segélyével; bármilyen legyen a kivetés pillanatában a hajó merülési mélysége és anélkül, hogy előre meg kellene határozni a tenger fenekét, jellemezve azáltal, hogy az úszó és a horgony együttesen olyan fölhajtó képességgel bír, amely 1 nagyobb, mint az akna súlya és azok ' ennek folytán tetszőleges mélységben