62036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

setéből a 20. ábrin látható helyzetbeíiegy át Ugyanekkor a (7) láncszem (6) fejének í) nyúlványai kiszabadulnak a haránt­tolóka (a, Vj bemetspéseiböl .és a (b, o) be­metszésekbe jutnak (19., 20. és 23. ibra), minek ^redményekép, .amennyiben a keretek rézsútos lécei részben már a haránttolóka hornyaiba hatoltak, ae első záródás bekö vet­kezik (14. és 20. ábra). Ebben a hely­zetben a (33) lamella (34) nyelvét a (40) lengő (n) része még megakasztva tartja, s a keret a láncszemmel még merev össze­köttetésben marad. Amint aaonban a kap­csolószerkezet két fele mélyebben egymásba nyomul, a (7) láncszem (8) fejének (e, f) nyúlványai a még tovább eltolódott haránt­tolóka (e, d) bemetszéseibe kerülnek, a keret rézsútos lécei teljesen behatolnak a haránttolóka hornyaiba, a (44) caapszög pedig a 20. ábrán feltüntetett helyzetéből -a 21. ábrán megrajzolt helyzetbe megy át és a (40) lengőt a keretre merőleges helyzetbe tolja. Ebben a helyzetben a (34) nyelv a (40) lengőtől egészen szabaddá válik úgy, hogy a keretnek kapcsolata a láncszemmel a má­sodik záródás pillanatában teljesen hajlé­konnyá válik (15, ábra); ha most a két kapcsolókeretet egy emelő segítségével (kéz­zel) szétválasztjuk, akkor a (43) csapszög a keretre merőlegesen elhelyezkedett (40) lengőhöz mozog. Egyidejűleg a (7) lánc­szem (8) fejének (e, f) toldatai kiszabadul­nak a haránttolóka (c, d) bemetszéseiből és a bemetszések között a haránttolókára tá­maszkodva maradnak, míg a (40) lengő nem tolódhatok el tovább, mert a keretnek a láncszemhez képest elh&jló helyzete folytán (15. ábra) a (33) lamellák (34) nyelvébe ütközik. A kapcsolás véglegesen csak akkor oldható, ha a kocsikat egymástól eltávo­lítjuk, amikor is a kapcsolószerkezet ki­feszül és fölemelkedik. A (40) lengő csak ekkor juthat a (34) nyelv alá, hogy a 19. ábrán jelzett helyzetét foglalja el. Eközben a (40) inga vastagabb (m) része az átló irányába eső szélével a (34) nyelvet a 21. ábrán látható helyzetéből a 19. ábrának megfelelő helyzetbe szorítja vissza, s a (23) lamellákat a (37, 3.8) kerekded nyílásokban a kocsi horog felé tolja, minek következtében » kapcsplószerkezet két fele érintkezésük megszűntével .eredeti rézsútos helyzetükbe esnek vissza, s a (35) hüvelykek a (46) szemek (49) .zárószárnyai alá nyomulva (13. és 15. ábra) fölemelik a (46) szemeket (13. ábra), amelyek viszont az (5.1) fület a (H) kocsihorog alsó részéhez szorítják. Ha most a keret két leiét ismét össze akarjuk kapcsolni, akkor a kocsikat csupán közelítenünk kell egymáshoz, a mikor is a (40) lengő a 19. ábrán föltüntetett helyze­téből a keretre merőleges helyzetbe (21. ábra) megy át és fölszabadítja a (34) nyel­vet, amely azután a (33) lamelákkal együtt a kerethez húzódik. Ekkor a (46) szem (49) fokai (15, ábra) nem akadályozzák többé a (35) hüvelykek szabad mozgását, s a ke­retnek két összekapcsolt fele egészen ha­sonlóan az általánosan használatos vasúti kocsikapesolók középső darabjához saját súlya folytán lesülyedhet. Ha a kapqsolószerkezet valamelyik felét ki akarjuk iktatni a működésből, hogy a kocsihorgot a közönséges, nem önműködő kapcsolószerkezettel való összekötés végett­szabaddá tegyük, akkor az (52) tartó lécet (22. és 24. ábra) a (11) haránttolókával egyetemben kézzel a 15. és 21. ábrákon jelzett helyzetbe kell hoznunk, amely hely­zetben a (40) lengő á (34) nyelvet és (35) hüvelykeket szabaddá teszi, mire a keret függőleges helyzetbe fordul le, s a kocsi­horog szájából kiemelve a (39) tengelyen függve marad (18. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló. azáltal jellemezve, hogy a kocsihorogra fölfüg­gesztett két láncszem vagy csuklós lánc egy kapcsolókeretnek mozgékonyan rájuk erősített két felével mindaddig merev összeköttetésben maradnak, míg a zá­ródás (a keretek ékfölületeinek a kere­tekben vezetett haránttolóka ékalakú hornyaiba való behatolása révén) be nem következik, az összekapcsolódás után azonban és miután a kapcsolás (a belső

Next

/
Thumbnails
Contents