61974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, amellyel a gabonautólisztek tartósságát növeljük, azok káros hatását a tészta erjedésére megszüntetjük és azokat képessé tesszük, hogy a kenyeret, amelyhez fölhasználjuk megjavítsák

Megjelent 1913. évi december hó 11-én. MAGY. jgg^ KIR. SZABADALMI jHff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 61974. szám, X/i. OSZTÁLYEljárás, a melylyel a gabonautólisztek tartósságát növeljük, azok káros hatását a tészta erjedésére megszüntetjük és azokat képessé tesszük, hogy a tésztaerjedést és a kenyeret, amelyhez fölhasználjuk, megjavítsák. SCHLÜTER THEODOR KERESKEDŐ BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 március hó 3-ika. Gabonának műmalmokban való őrlésénél szokásos többféle lisztfajták előállítása. Ezeket a liszteket szinük szerint különböztetik meg és értékesítik. Minél fehérebb a liszt, annál drágábba fizetik azt, mert tág körökben még most is uralkodnak ezeknek különös jóságáról való tévhit. A fehér, először kapott liszteket, előliszteknek, a később kapott, fekete liszteket pedig utóliszteknek nevezik. Az előlisztekben sok a szénhidrát, kevés a nitrogén, a foszforsav és a zsír. Az utólisztekben kevesebb a szénhidrát, de azok körülbelül kétszer annyi nitrogént és foszforsavat és háromszor annyi és még több zsírt tartalmaznak. A nedvességtartalom mind a kettőnél 10—12% körül van, az utólisztek azonban sokkal higroszkóposabbak. Esek mohón 1 szívják a nedvességet a levegőből, úgyszintén mindenhonnét, ahol nedvességgel érintkezésbe jutnak. Azért is kevésbé tartósak, mint az előlisztek. Az előlisztekből készült sütemény kitűnik fehér szine, laza állapota és voluminózus volta által. Az utó — tehát fekete lisztek — egyedül használva sütésre, nem adnak jó süteményt, dacára annak, hogy ezekben a táplálkozásra nézve- sokkal fontosabb anyagok vannak, mint az előlisztekben. Az utóliszteket az előlisztekkel együtt, abban az arányban, amelyben azok a gabonában vannak, friss állapotban kell fölsütni. Ekkor a kenyérnek erőteljesebb ízt adnak és annak tápláló értékét is fokozzák. A fehér kenyér utáni vágy folytán azonban ennek éppen az ellenkezőjét cselekszik. Az utóliszteket gyűjtik, tehát nem használják föl azokat friss állapotban, hanem, gyakran öregebb állapotban, mint ahogy kellene, sütik föl. Ezen régibb utólisztek nedvesség tartalmuknál fogva, amely higroszkóposságuk folytán a raktározásnál majdnem mindig növekedik, továbbá tiszta szénhidrátokban való szegénységük és fehérjében, zsírban és apró korparészecskékben való gazdaságuk folytán, úgyszintén a fehérjére a zsírra bontólag ható enzimjeik, baktériumaik és gombaspóráik következtében, kesernyés, kellemetlen ízt vesznek föl, amelyet azután a belőlük sütött kenyérnek, ennek ártalmára, átadnak. Ezen említett hátrány különösen azért válik észrevehetővé, mert az utólisztek főleg feketébb kenyérfajták sütésére használ-