61944. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs járművek számára
kalmazunk. Az eddigi elrendezésnél, amint említettünk, a (b) tengelyek egynek kivételével, az (a) darabok sik fölületén csúsztathatóan voltak elhelyezve. Minthogy pedig a lánc feszültsége folytán az érintkező f ölületeken jelentékeny nyomások léptek föl, a (b) tengelyek súrlódó fölületei, valamint az (a) darabok sik fölületei Jelentékeny kopásnak voltak kitéve. A leírandó javítások elve abban áll, hogy a láncnak a tartókhoz képest való mozogható elrendezése helyett a tartókat rendszerint elmozoghatóan, a szilárd keréktalphoz képest a tartók közül pedig egyet a keréktalphoz szilárdan hozzáerősítjük. A javítások egyik foganatosítása (14. ábra) abban áll, hogy a (b) tengelyeiket szilárdan erősítjüjc meg az (m) darabokon, amelyek a (k) tengelyek körül lengheti nek; a (k) tengelyek a kerék küllőire erősített (h) talpon vannak ágyazva. A (b) tengelynek az 1. ábrán bemutatott szerkezetnél történő iegyenes irányú csúszását az (m) tartónak csapágyaiban való forgása. helyettesíti, ami a (b) tengelyek mozgását megkönnyíti ugyan, de mégis az (.m) daraboknak, a (k) tengelyek ágyazásainak és maguknak a (k) tengelyeknek gyors kopását idézi elő. A 15. ábrán látható elrendezésnél azonban a tartódarabok a (h) keréktalphoz képest kizárólag gördülő, tehát csúszás nélküli mozgásokat végeznek, e célból a (b) tengelyek (g) tartói egyszerűen a (h) keréktalpra vagy valamely közbenső alkatrészre támaszkodnak. A (g) tartó sugárirányban a kifeszített lánc által, harántirányban pedig például a kéréktalp két karimáéi ! köaé való pontos beillesztés által van rögzítve. Hegy a '(g) tartó a (h) talpon gördülhessen, amikor a (b) tengely a (bl) helyzetbe mozog el, a (g) tartó és a (h) gyűrű érintkező fölületeit különböző sugárú görbülettel látjuk el. A 15. ábrán bemutatott foganatosítási alaknál a (g) tartó metszete kör, amelynek középpontja a (b) tengely középpontjával egybeesik. Ha ez a föltétel megvan, a (g) darabnak a (h) lemezre gyakorolt hatása mindig a két érintkező íölület görbületéneik közös N-merőlegese irányába esik és a két felület a (b) tengely elmcfedulása alkalmával egymáson gördül anélkül, hogy valamely csúszást előidéző erő léphetne föl. Ha a (b) tengely középpontja nem esik össze a (g) tartót határoló kör középpontjával (16. ábra), vagy ha a (g) tartó valamely más, a körtől különböző görbe által van határolva, a (g) tartó és a (h) talp érintkező fölületei között föllépő erő nem íog többé a két fölület görbületeinek közös merőlegesébe ;esni, tehát egy (Fl) kcxnponens keletkezik, amely a két fölületet elcsúsztatni igyekszik. Hogy ez esetben is az elmozgás mégis gördülés - útján menjen végbe, elég, baí a (g) tartó egy pontját oly görbe mentén kényszerítjük haladni, hogy a (g) -tartó és a (h) talp között csak gördülés legyen lehetséges; ilyen gf'rbe pl. a (g) tartó metszetét határoló görbének a (h) talp metszetét határoló görbén való legöngyölítési görbéje, mimellett a ( (g) tartó egy pontját, pl. a (g) lartó támaszfölületének yégpontját tartjuk szem előtt. Ezen esetet mutatja a 17. ábra, me'yen az említett támaszfölület két (1) és (11) nyúlvány között van elrendezve, ahol ezen nyúlványok metszeteit a támaszföiület végpontjai által leírt legöngyölítési görbék határolják, tehát a gördülés mindkét irányban biztosítva van. Ez esetben, ha az (Fl) csúsztató komponens fölülmúlja a (g) tartó és a (h) talp közötti adhéziót, ezen komponens érvényesülését ellensúlyozza az a körülmény, hogy a (g) tartó támaszfölületének vége folytonosan a vezetékdarabra támaszkodik. Ezen támaszkodás a (g) tartó elmozgása közben csúszó súrlódást idéz ugyan elő, ennek nagysága azonban tetszőlegesen korlátozható;, mert minél jobban megközelíti a (g) tartót határoló görbe a kört és minél közelebb esik a (b) tengely középpontja ezen kör középpontjához, annál kisebb lesz a súrlódást okozd komponens; ezen. komponens elenyészik, ha mindkét föltételt egyszerre teljesítjük. Ezenkívül az ezen csúszási súrlódás-